Virágboltban

A PRINCÍPIUMTÓL AZ ÉTHOSZIG (VIRÁGÜZLETBEN)

Szép jó reggelt virágtársak – szólt a bromélia. Jöhetne az első vevő!

Könnyen beszélsz, a piros mindig tündökölve vonzza az emberfajtát, mondja a fehér vitorlavirág.
Valóban, vita tárgyát képezi a szépség. – – gondolta magában a begónia.
A sárga szín isbeleilleszkedik egy kedves virágkötő szépséges kompozíciójába – – nyílt ki a kicsi, mutatós korallvirág.
Mióta világ a virág, folyton csak a princípiumot, a keletkezésünk gyökereit meg az életünk értelmét keressük, kutatjuk, nem gondoljátok, hogy egy kicsit unalmas téma? – kérdezte a fokföldi ibolya.
Érdemes lenne folytatnunk a kutatást, hiszen én is sárga vagyok és mégis másképpen sárga, mint te, kis begónia – – mondja határozottan a croton.
Én is kedvellek benneteket, de nem lehet mindenkinek ugyanaz a kedvence – – tartja az „igénytelen” dracina.
Az antik görögök óta minden emberfia a szépet és jót keresi, úgy nevezik Kalogagethia. — Erre jár az agya a színes lisziuntusznak: nézik a gazdagokat és szépeket, vágynak a szűzleányra meg a gyémántkarkötőre, az örök életre és egészségre, a boldogságra, a gyönyörűségre, a hatalomra.
És te csodálkozol ezen? – kérdezi az árnyalatokban virító gerbera.
Sok emberfiának a kenyér, a tej a betevő falatja, ha egyáltalán, pedig lakomázni is kellene nekik néha napján, hogy szaporodjanak! Ezt pont a rózsa mondta ki.
Merthogy a jó lét, egyszersmind jólét is, így gondoltad? – kérdezte a krizantém.
Melyikőtök szólott? –bizonytalanodott el a fehér liliom. – Szeretnék erre reagálni. Élni a szépség iránti örök vágyakozásért érdemes, tudhatjátok, hogy Erósz csak közvetíteni szeret Istenek és emberek között!
Ó, ti nemes jellemek, minő csodálatos bensőség jellemez benneteket! – fogalmaz skandálva az éthoszról mindahány fikusz terül el a boltban a la Arisztotelész.
Egyetértek az előttem szólóval – – mondja a fészek páfrány – – aki otthon szeret élni, az megéli a katharzist. Az emberismerethez szükséges ítéletalkotáshoz egy csipetnyi metafizika is szükséges a tapasztalatokon túl, egy szó mint száz, bölcsességet csak meleg családi tűzhely mellett szerezhetünk magunknak.
Engem otthon festményekről is bámulnak a mihaszna emberfajták. – vélekedett a borostyán. Tudjátok meg, hogy a virág csendélet a falakon csüngve lelkileg megtisztítja az emberfiát a sok gyarlóságtól, amelyekkel veleszületett, egyenesen erősíti a benne szintúgy lakozó emberséget.
Minő fennkölt dialógus folyik itt bent. – – szavalja a napraforgó. Szép, szép a festmény, de a túlzott érzékelés és visszarévedés káros lelkesültséghez, a lelkesültség pedig pátosszal teli szenvedélyhez vezethet. Azután a festménynek illata sincsen.
Mi nem politizálunk. – – mondják erre kórusban többen is a növények. S így folytatódik egy virágüzlet hétköznapi élete. Elméletről és gyakorlatról, észről és érzékiségről, mértékről és irracionalizmusról, a manipulált valóságshowkról és az elidegenedésről, szabadosságról és dekadenciáról, individuumról és forradalmakról…
Hiába, ez egy virágüzlet circulus vitiosus-a.

Előző oldal
Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!