Mézga Géza

Kalandos  negyedik x.-be lépés

1973 decemberében a Varga család kivételes, egyedi ajándékot kapott az égiektől. Megszületett a második kisfiuk, aki a legszebb magyar nevek egyikét kapta, mégpedig a CSABA nevet.

Szülei Ilonka és Lajos 10 centivel a föld felett jártak. A kétéves Lajcsika is boldogan nyugtázta, hogy lesz kivel katonásdit játsszon ezután.

Teltek, múltak az évek a két fiú gyorsan cseperedett. Nagyszalontán laktak, Románia határ menti városában ahol Arany János bölcsője is ringott. A kis család alig várta, hogy minden hónapban vonatra üljenek és átlátogassanak Magyarországi rokonaikhoz. Néha belefért egy kis fürdőzés is Gyulán.

A srácok örömmel vonultak be a könyvesboltba, mert mindig kaptak szüleiktől egy- egy szép kiadványt. Jó tanuló szorgalmas gyerekek voltak, de a viselkedésük fokozott tűzről pattantságot mutatott. Egyik téli vakáció alkalmával, már unták az olvasást  a panellakásukban és egy kis testmozgás keretében verekedésbe lendültek. Máskor is próbálgatták egymáson erejüket, de ezúttal a játék heve túlságosan elkapta őket. Lajcsi a fűtőtesthez dobta Csabát, aki az ütés következtében elvesztette egyik szemének világát. Szemüvege összetört, éles fájdalmat észlelt.

Amikor a szülők hazaértek rémülten nyugtázták Csaba semmit sem lát egyik szemével. Futottak fűhöz-fához, minden orvost megkérdeztek, nem akartak belenyugodni a tragédiába, hisz fiuk még csak 10 éves volt.

Eddig amellett, hogy legjobb tanuló volt ígéretesen teniszezett. Versenyeken is diadalmaskodott bátyjával együtt. Most, mint a kártyavár úgy omlottak össze a Varga család álmai Csabi jövőjével kapcsolatban. Az edző sajnálattal közölte, hogy Csabi sportpályafutásának sajnos mindörökre vége. Szolidaritásból Lajos sem járt többé. Nagyon bántotta, hogy a csínytevés ezúttal végérvényesen és visszavonhatatlanul Csabi fogyatékosságát okozta. Csabi fél szemmel is próbált helytállni az iskolában, bár a betűket már nem falhatta tovább olyan fanatikusan, mint eddig.

Lajcsi a bűntudat elől érettségi után külföldre menekült. Magyarországon dolgozott pár évig, aztán már hol Berlinből telefonált, hol más európai országból. Közel 10 évig haza sem látogatott, és azóta sem jön, csak nagy ritkán Romániába.

Csabi érettségi után egy szalámigyárban helyezkedett el, bár esze lett volna, nem tudott egyetemre menni, hisz nem tudta elolvasni a rengeteg tanulnivalót. Talán ez volt a legfájóbb pont az életében a sportolás abbahagyása után, hogy nem tud továbbtanulni. Míg gyengébb képességű osztálytársaiból ”nagy emberek lettek”. Évekkel később mégis beiratkozott egy menedzser-közgazdász képzést nyújtó egyetemre.

A párválasztás sem ment könnyen, hisz a” jó szeme” se volt jó. Szódásüveg szemüvege volt.

Már harminc is elmúlt, amikor Csabi csak a kutyáival sétálgatott a parkban lányok helyett. A szegény szülők szomorúan nyugtázták, Csabi talán sohasem talál megértő társra.

Egy napon azonban Csabi élete váratlan fordulatot hozott. Egy fiatal  román két kamaszgyerekes özvegyasszony , akivel együtt dolgozott a gyárban a bizalmába fogadta. Csabi élete egy csapásra megváltozott. Unalmas élete felpezsdült, hirtelen ráköszöntött a szerelem, mint derült égből a villámcsapás. A fiatalasszony kedvesnek, szorgalmasnak bizonyult, és Csabi szülei sem idegenkedtek a 2 készen kapott unoka ellen. Az asszony szőlőskertjét, ezután családi programként együtt művelték a Csabi földjeivel. Mióta Lajos a világot járta Csabinak kellett a családi gazdaságban helytállnia, látástól vakulásig dolgozott. Ásott, kapált, veteményezett, szüretelt. Mikor mi volt soron, mindig maradéktalanul teljesített, hétvégenként se aludt délig, hisz a háznál jó pár haszonállat várta az ellátást.

Egy pár hónap udvarlás után Csabi az új asszonyhoz költözött. Együtt mentek dolgozni a gyárba.

Csabi próbált a két kamasszal is szót érteni, és apjuk helyett is apjuk lenni.

Mindenki azt hitte Csabi megpróbáltatásai eddig tartottak, és ezután csak a HAPPY END következik.

Sajnos egy napon Csabit munkahelyén váratlan esemény érte. Hirtelen szeméhez kapott, összeesett, mert egy nagy nyilallás után semmit sem látott. Azonnal orvoshoz került, aki megállapította, a retina levált a szeméről. Szegény szülők, és az élettárs is kétségbe voltak esve.

Mi lesz Csabival, ha teljes sötétségbe burkolózva kell leélnie az életét?

Kolozsváron számtalan vizsgálat, szem nyomásmérés, műtét várt az elkeseredett fiatalemberre, pont amikor sínen volt az élete, boldog volt és elégedett.

Élettársa mindenben a segítségére volt,  biztatta, erősítette benne a tudatot, hogy így is „teljes életet tud majd élni.” Az orvos csak annyira tudta helyrehozni Csabi szemét, hogy árnyakat láthat. Rokkantnyugdíjas lett, pénze csekély mértékűre apadt. A rengeteg orvosra áldozott pénzt is a szülei biztosították.

El lett tiltva a televízió nézéstől, de legfőképp a fizikai munkától. Talán ez fájt neki a legjobban, hogy öregedő szülei dolgoznak, ő meg tétlenül nézi, hogy fáradtan alig bírják a munkát. Át se vette a diplomáját az egyetemen, hisz úgyse tudta volna hasznát venni.

Ekkor a fizikai munka, a mozgás hiánya hízást eredményezett. Vissza kellett fogja az étkezését.

Párja továbbra is biztatta, nem hagyta magára. Együtt sétálgattak karonfogva, az utcán akik nem tudták mi lett Csabival, csak azt észlelték nem köszön vissza. Először gondolhatták véletlennek, majd elkönyvelhették beképzeltségnek. De ha megállították, és elbeszélgettek azonnal kiderült, hogy erről szó sincs, csupán árnyakat lát, és ezért nem ismer meg senkit.

Csabi élettársa tavaly gondolt egy merészet és Mikulásünnep előtt pár héttel grandiózus tervet eszelt ki.

Mivel jeles születésnap közeledett, Csabi a 4. x-be lépett. Marianna kitalálta titokban meghívja Lajcsit Berlinből. Fogadott anyósáék támogatták az ötletet, és teljes titoktartást fogadtak.

Marianna meghívását Lajos örömmel fogadta, és megígérte el fog jönni a jeles napra.

Csabi semmit sem sejtett, háta mögött ment a szervezkedés. Már egy szép tortát is rendeltek, a menüsort is kitalálták, természetesen Csabi kedvenc ételeiből.

Mindenki izgatott volt, alig várták azt  a napot, amikor Csabit meglephetik. A családban voltak kisgyermekek is, az ő famíliájukat is meginvitálták. Csabinak azt mondták,  a kis óvodás Rubenka miatt hétvégén házhoz rendelik a Mikulást. Csabi nem is gyanakodott, hisz máskor is volt már olyan, hogy náluk toborozták össze a kicsiket, és házhoz hívták a Mikulást.

Vargáék kis háza minden évben már Mikulásnapkor  karácsonyi hangulatot tükrözött. A cserépben elültetett kis fenyőt feldíszítették. Mézeskalács illat lengte be a szobákat. Szeretetteljes békés család fényében tündökölnek.

A tavalyi születésnap különösen emlékezetesre sikeredett. Lajos megérkezett a legnagyobb titokban, a repülőtérről egyenesen a szülői házhoz. Ott elbújtatták bőröndjével együtt.

Lajos közben azt eszelte ki megvicceli öccsét. Az eredeti forgatókönyv szerint a szomszédot kellett volna piros gúnyába öltöztetni Mikulásként a gyerekeknek. A piros kezeslábas ott feküdt az ágyon kikészítve. Lajos egyet gondolt és belebújt. A szakállt és kucsmát is felpróbálta, jó heccnek vélte, hogy Mikulásként tündökölhet.

Ekkor megérkezett az ünnepelt, és mire észbe kaptak volna benyitott a szobába. Mivel Csabi csak árnyakat, alakokat lát nem ismerte fel bátyját.

- Ne leskelődj! Neked semmit sem hoztam!- kiáltott rá pöndörödő bajusza alatt Lajos.

-  Te nem is Pista vagy a szomszédból! Neki másmilyen a hangja!- védekezett hirtelen a gyanakvó ünnepelt.

- Nem hát! Lajos vagyok!- vágta ki magát a Kenderszakállú.

- Ugyan már, te nem lehetsz a bátyám, ezer éve nem láttam színét sem. – vágta ki a rezet döbbenten.

- „Csablecsacsikám”! Én vagyok, ha mondom!- ekkor lerántotta  jelmezét és öccse nyakába borult.

Gyerekkorukban Lajcsi mindig „Csapdlecsacsinak” hívta Csabit, amit akkor rettentő sértőnek talált, most viszont 30 év után viccesnek. Csabinak leesett az álla a megrökönyödéstől, és rögtön sejtette, hogy szíve választottjának keze van a dologban.

A világcsavargó sem tudta tovább türtőztetni magát, érzelmei utat törtek és párás szeméből kövér könnycseppek gurultak. Volt mit bepótolni, hisz évek óta nem látták egymást. Együtt sírtak, együtt nevettek a régi simlisségükön, valójában Csaba már rég megbocsátott.

Ki sejthette, hogy forrófejűségüknek maradandó következményei lesznek.

Eddig hébe-hóba az interneten tartották a kapcsolatot, de a személyes találkozás az mégis felbecsülhetetlen élmény.

Csabi 4.X.-be lépésének megünneplése örökre emlékezetes maradt. Rúbenka is élvezte a Mikulás jelenlétét, de Csabi szíve repesett csak igazán az örömtől.

Előző oldal
Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!