Bigyóc

Ötéves lettem

Szeretem a kertünket ősszel. Szeretek beleszaladni a lehullott falevelekbe, különösen akkor, ha apa már kupacokba gereblyézte. Szeretek hemperegni bennük. Szeretem a hempergés szót kimondani, mert olyan mókás. Szeretem a harmatot, a vizes füvet és az ázott földszagot. Szeretem a lepkéket, amelyek épp arra szállnak. Szeretem, ahogy melegít a nap. Szeretek hunyorogva belenézni, aztán a táncoló sárga karikákat nézegetni. Szeretem, hogy látom őket, pedig szorosan becsukom a szemem. Szeretem a szelet, mert megmozdít bennem is valamit. Szeretem az ecetfa piros leveleit, olyan vidámak. Szeretem letörni őket, mert akkor magammal vihetem bárhová. Szeretem a felhőket nézni. Szeretem, amikor gyorsan átváltoznak elefántból nyúllá. Szeretem a katicabogarakat. Szeretem őket megfogni, egyszer kaptam egyet, fából volt, azt mindig fognom kellett. Szerettem, ahogy lekopott róla a festék, mert akkor már más bogarakra is hasonlított. Szeretem Lillát az oviban, mert ő is szereti a katicákat, és együtt keressük őket az udvaron. Szeretem a jó levegőt, így mondják anyáék, bár nem láttam még soha. Szeretek varázsfőzetet készíteni a kisvödrömben, hogy ne történjen velünk semmi rossz. Szeretem a mogyoróbokrot, mert be tudom dugni a fejem az ágai közé, és akkor én is mogyoróbokorrá változok. Szeretem a termését, jó érzés megfogni. Szeretem megenni is. Szeretem nézegetni a virágát, azt a kis kukacot. Szeretem, mert abból is mogyoró lesz, ahogy a nagyi mondja. Szeretem a tölgyfát, mert szép a levele és makk potyog le róla. Szeretem a sipkáját az ujjam hegyére rakni. Szeretek sok makkot beletenni a tenyerembe, amennyi csak belefér. Szeretem a bükkfát, a gyertyánt, a juhart, a gesztenyét és a platánt. Szeretek minden fát. Szeretem a fenyőt is, bár sokszor megszúrta már az ujjam. Szeretem a fák terméseit, apával három nagy kosárnyit gyűjtöttünk össze. Szeretem a makkon kívül a tobozt, a dudoros narancsepret, a kókuszdiót, a repülő juharmagot, a ciprus kinyílt gubacsát. És szeretem, nagyon szeretem Bigyócot, a cicámat, aki nem régóta lakik nálunk a garázsban. Szeretem megsimogatni, mert ő is szereti. Szeretem megérinteni meleg, selymes szőrét. Szeretem felemelni, mert akkor érzem a szívdobogását. Szeretem, mert kicsi, mint én, csak ő lány, én meg fiú vagyok. Szeretem, ha felugrik a kezemben tartott madzag után, és meghemperedik a betonon játék közben. Szeretem, ahogy ilyenkor a krétarajzba belefekszik. Szeretem a lila hátát és a rózsaszín fülét. Szeretem, mert ez is vidám. Szeretem, ha mosakszik, mert nem jó neki, ha foltos marad. Szeretem a házunkat, az utcánkat, és mindent, amit ismerek. Szeretek az iskolás nővéremmel biciklizni. Szeretem, ha elmeséli, hogy a hittanórán azt mondta a pap bácsi, hogy Isten bárányai vagyunk, mert akkor mi is meg leszünk nyírva. Szeretem azokat az embereket, akik halkan beszélnek hozzám, és messziről mosolyognak. Szeretem a karácsonyt, mert akkor hó esik, anya csillagos, hóemberes meg angyalkás mézeskalácsot süt, és a fenyőfa bekerül a szobába. Szeretem a szülinapomon elfújni a gyertyákat. Szeretek finom tortát enni. Szeretem, hogy a szüleim megengedik ilyenkor, az egész nap nasi-nap lehessen. Most különösen szeretem a szülinapomat, mert Bigyócot is erre kaptam. Szeretek ajándékokat kapni. Szeretem lapozni az új növényes könyvemet, és játszani a makkos kirakóval. Szeretek nevetni. Most lettem ötéves.

Nem szeretem viszont a vakondtúrásokat, mert csúnyává teszik a kertünket, a mi szép őszi kertünket. Nem szeretem az esőt, mert anya akkor nem enged ki a házból. Nem szeretem, ha nem tehetem, amit szeretek. Nem szeretem, mert akkor befeszítek, és nehezen enged a görcs bennem. Nem szeretem, mert ilyenkor nagyi nagyon szomorú, olyan fura, vizes lesz a szeme. Nem szeretem a jégesőt, mert félelmetesen kopog, és apa ideges lesz, hogy a sok kerti munka kárba vész. Nem szeretem a lódarazsakat, mert hangosak és meg akarnak csípni. Nem szeretem, ha nem süt a nap, mert csak árnyékok vannak, fények nem. Nem szeretem, de ilyenkor becsukom a szemem, és azt képzelem, hogy napsugaras a kert. Nem szeretem, ha nem fúj a szél, mert az olyan üres, mint a nagyi kútja, ha nem esik sokáig nyáron eső. Nem szeretem a sáskákat, mert megeszik a szép leveleket. Nem szeretem, ha nincs felhő az égen, mert az egy vízzel teli, kékkel csempézett nagy medence, és én még nem tudok úszni. Nem szeretem, ha Lilla beteg, és nem jön el az oviba, mert akkor egyedül kell az udvaron katicabogarakat keresnem. Nem szeretem, ha anya kiveszi a kezemből evés előtt a mogyorót és a makkokat. Nem szeretem, ha üres a kezem, mert akkor valami fura hiányt érzek. Nem szeretem, amikor hangosan nyögök az akarattól, hogy adják végre vissza mindet. Nem szeretem a szomorúságot. Nem szeretem, ha Bigyóc elgurítja a tobozaimat és a makkokkal labdázik. Nem szeretem, ha átbújik a kerítésen a szomszédba, és nem jön vissza. Nem szeretem, ha nyávog a garázsban az egyedülléttől. Nem szeretem, hogy be kell oda zárni, de különben elcsavarogna, amikor elmegyünk otthonról. Nem szeretem, ha odakap és megkarmol, még ha csak játékból teszi is. Nem szeretem, ha megkérdezik, hogy hívják a cicámat, mert nem kell hívni, ha egyszer ott van. Nem szeretem, ha olyan dolog történik, aminek reggel nem tesszük ki a képes kártyáját a napi feladatok közé. Nem szeretem, ha összekeverik az általam ismert szavakat, mint múltkor a vizet a szervizzel és a kádat az árkáddal. Nem szeretem, ha csengetnek, mert azt képzelem, hogy rabló jön, és elviszi a terméseimet meg a játékaimat. Nem szeretek idegen helyen aludni. Nem szeretem, ha vendégek érkeznek. Nem szeretek semmit, amit nem ismerek. Nem szeretem, ha kiabálnak mellettem. De azt se szeretem, ha simogatnak vagy puszit adnak. Nem szeretem a közeledést, mert távolságot ébreszt bennem. Ilyenkor magamat se szeretem. Nem szeretem akkor a karácsonyt, ha elutazunk. Nem szeretem a szülinapomat, ha sokan jönnek hozzánk, és ez kizökkent a napirendből. Nem szeretem, mert anyáéktól úgyis kapok sok szép ajándékot és vulkános, pálmafás tortát. Nem szeretem, hogy nem értem, miért van több szülinap egymás után, ha csak egyszer születtem meg. Nem szeretem, ha azt mondják, más vagyok, mint a többiek. Nem szeretem, hogy nem tudom, miben különbözök tőlük. Nem szeretem, hogy ők tudják, amit én nem. Pedig már nagyfiú vagyok. Hiszen ötéves lettem.

Előző oldal
Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!