Tóni

Aris Tóni levele

Sziasztok, Kedves Barátaim!

Már persze, ha megengeditek ezt a közvetlen megszólítást!

Amikor hallottam a felhívásotokat, teljesen felpörögtem; még a könnyeim is kicsordultak. Na jó épp centrifugáztam, de azért, valóban rendes tőletek, hogy ránk is gondoltatok, hogy a mi történeteinkre is kíváncsiak vagytok. Engedjétek meg, hogy elduruzsoljam a mondanivalómat, amíg áram alatt vagyok.
Aris Tóni a becsületes nevem, a felültöltősek családjából. Kinőttem már a kamaszkorból, a garancia levelem is sutba dobhatom. De azért nem kötöttek útilaput a talpam alá, mert megbízható, rendes munkás vagyok. Mióta ebben az állásban dolgozom, azóta csak egyszer voltam betegszabadságon, na ná, hogy a garancia lejárta után, de erről nem én tehetek.
Mivel megér egy misét ez a történet, elmesélem.
A főnököm 2005 december 6-án döntött úgy, hogy elődömet meneszti, és új munkatársat alkalmaz a ruha tisztítási feladatok ellátására. Egy nagy áruházban találkoztunk, ahol én igyekeztem a legelőnyösebb oldalamról bemutatkozni. Jut eszembe, nekem csak előnyös oldalaim vannak, mert nálunk, mosógépeknél, még a túlsúly is előnyt jelent, nem úgy, mint az embereknél.
Mit ne mondjak, jól kitapintható kezelő gombjaimmal és kattogó tekerő tárcsáimmal rögvest bevágódtam az állásinterjú során, így pillanatok alatt leszerződtünk és már meg is kezdtük az utazást a telephelyre.
A garanciám öt évre szólt, aminek nagyon örült a munkáltatóm. Persze addig, amíg le nem járt. Ugyanis 2010 december 6-án meghibásodtam. Csak úgy, mint rendesen, végeztem a dolgom, ám amikor a program végén totál felpörögtem, éreztem, hogy elpattan bennem valami és magamba roskadtam. Mivel vasárnap volt, csak másnap jött ki hozzám a doki. Megvizsgált és azonnali műtétet javasolt, melyet ott helyben el is végzett. Miután megkaptam a donorszervet, egy vadi új ékszíjat, azonnal felderült az ábrázatom és lendületesen folytattam munkámat.
A főnökasszonyom egyik szeme sírt, a másik meg nevetett. Boldog volt, amiért nem kellett ismét új alkalmazottat keresnie, viszont el volt keseredve, hogy a garancia lejárta után egy nappal, ilyen tetemes összeget fizethetett ki a gyógyításomért.  Nagyon megsajnáltam szegényt, így amennyire csak tőlem telt, igyekeztem odafigyelni a pontos működésemre és aktívan, jól dolgoztam, hogy ne búslakodjon. Azóta nem is volt semmiféle belszervi betegségem, ám sajnos az éveimet már nem tudom letagadni, ábrázatom igen csak megkopott. Ez egyébként nem lenne olyan rettenetes, hiszen ti emberek sem egyforma fizimiskával éltek. Egy kis kopaszság, némi ránc még nem a világ vége.
Csak, hogy az én kedves háziasszonykám már évek óta, sőt évtizedek óta nem lát, így nem tudja betartani az általam szabott szabályokat, hogy ne érintsen meg engem az érzékeny helyeimen.
Próbál ő vigyázni, és természetesen én is igyekszem a rendszeremen belül tartani a bennem tomboló energiákat, ennek ellenére, mégis előfordul, hogy megrázó élményben részesítem az együttműködésünk során.
Azt gondolom, ragaszkodásom ehhez a családhoz nem fejezi ki hűen az irántuk érzett szeretetemet, így az lenne a leghelyesebb, ha el vagy inkább, leköszönnék és átadnám a helyemet, amennyiben megtalálnánk a méltó utódomat, aki legalább olyan lelkiismeretesen munkálkodna a jövőben, ahogy én tettem az elmúlt 10 év alatt.
Szerettem itt dolgozni, mert sok figyelmet kaptam és hálásak voltak a tiszta ruhákért, és mint említettem, amikor betegeskedtem, azonnal hívtak hozzám orvost. Így csak ajánlani tudom ezt a családot, nem lesz rossz sora senkinek a főnökömnél.
Elképesztő memóriája van a gazdaasszonyomnak, fejből tudja az összes programomat és sosem keveri össze őket, ezért kezeskedem érte, hogy nem fogja még véletlenül sem hátráltatni, vagy akadályozni utódomat a munkavégzésében. Az ellátmányra sem volt panaszom az elmúlt évek során, mindig megkaptam a programomnak megfelelő mennyiségű, minőségi eledeleket.
Amennyiben módotokban áll helyemre szorgalmas, precíz, jól kezelhető háztartási alkalmazottat ajánlani, kérlek benneteket, vegyétek fel a kapcsolatot velem ezen az e-mail címen.
Segítő szándékotokat és közreműködéseteket előre is köszönöm.
A nyugdíjazás reményével várom válaszotokat!
A munkában megfáradt:
Aris Tóni

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!