Százs

Százs
Van egy kutyám,aki nem is kutya hanem inkább ebadta!Hűséges társam már rég,amióta szemem már nem épp. Szívemmel látom Őt,szeretem is nagyon,sokszor ott van Velem éjjelen-nappalon. Fiatal kora óta velem él vagy én vele,nem is tudom megmondani mi az igaz erre!Ember vagyok nem félj Tőlem,épp olyan mint Te vagy Ő,csak annyi,hogy nem látom ha a kutyám megy elől. Vezet engem bárhol is van,megvéd Ő a kocsiktól,hogy ne menjek át a zebrán,ha a piros dorombol.
Amikor Ő megszületett én még nem is tudtam,milyen hálás társam lesz majd az életteli gondban. Százs aki egy labrador eb,ebadta egy kutya,kiharcolja magának a virslit a boltba. Szépen néz Ő lányra-nőre,asszonyra a pultba,mindjárt oda is dobja a hentes a velőt a kosarunkba. Megkérdezik Tőlem,-„hogy hívják,mit szeret?”,én meg válaszolom,a testemet-lelkemet. Persze megeszi a Gyulait,nem a szomszédot,csak a csomagolt szalámit amit szintén a boltból kapott.
Labdát dobom,nem látom merre megy,de nem lényeg, játszik velem,ugrándozva lépked. Lihegve,csaholva visszahozza nékem,Istenem de mennyire,szeretem,de szeretem!Esős napon nem hagyja ki a tócsát sem,beledobban,beleugrik a mancsaival,majd a fehér kabátomon landol a mancsaival. Kedvence a sárga gumikacsa,amit ha tehetne mindig magával hozna,persze nekem a zsebembe meglapulva,ha szabad időnk engedi a kacsa is kiszabadulva Százs szájában rohanva repül a parkba.
Nyakörvén a logót látva,felismerik emberek,nem is engem figyelnek meg először a gyerekek. Közvetlenek lettek velem,amióta Százs van Velem. Tehát ezt is neki köszönhetem. Kiscsengője nyakában,rázza magát,csilingel,itt vagyok megérkeztem a gazdámra figyelj. Ő így köszön,ha nem tudnád,hogy-hogy találta ki?Vakkantással még sem szabad,nehogy megijedjen bárki.
Gyógyszertárba megérkezve lefekszik a földre,tudja a sok ember le lépjen a körmére. Nem fordult még elő,de nagy ott a tömeg,várakozik türelemmel míg a gazdája jöhet. Onnan is kap szép szavakat,milyen ügyes,kedves,akkor érzem felnéz a szemükbe,mosolyogva biccent. Ezt csak én gondolatban hozzáteszem persze,kár,hogy nem láthatom a gesztusát tőle.
Érzem ahogy szíve dobban,ahogy hozzá érek,érzi Ő is amint Őróla beszélek. Milyen okos,sokszor hallom,én meg tudom Róla,Ő az enyém,Én az Övé,papír sem kell róla!Örök hűséget fogadva,minden reggel megígérjük,mikor munkába lépünk.
A figyelmét nem tereli,semmi el nem rólam,még a szomszéd macska felfújt farka,sem izgatja soha. Egyedüli vonyítása,amit nekem ígér,ha a zuhany alatt énekelve fújom a magas cét. Vonyítása égbe kiált,hallják Őt a tetőn,kopognak a seprűnyéllel,-„hagyd már abba Jenő!Ne kínozd már szegény ebet,nem hallod,vagy rossz a füled?”Nem rossz nekem,csak a szemem,de azt se bánom én,mert itt van nekem helyette is ez a drága tünemény!
Mikor a postás kétszer csenget,levelet hoz,vagy számlát rendez,őt sem bántja soha sem,bár a postás zsebben megpihen,egy-egy falat,amit néha megkaphat.
Szeretik őt jámbor lelkek,még az étterembe is beengednek,nem szólnak érte,megértik,nehéz a lépésem,ha nem kísérhetem,amerre ő lépked előttem. Az évek gyorsan szállnak Százzsal,már lassan tizenhárom gyertya lángja ünnepli szülinapjára. A virsli torta sem kutya,amint Gizi meggyújtja,ég a kanóca,és fújjuk a lángot ne kapjon a hajunkba.
Az okosságát ügyességét,kiképzésen kapta oklevél is járt hozzá,azzal adták a tulajdonomba. Évi egyszer azért még ismétlésre szorul,akkor két hétig a távolba merengve várom,még az éneklést a zuhanyba sem járom. Az a két hét mikor nincs velem,maga a gyötrelem. Falat kaparom helyette,a kisfotelbe most nem ül bele,helyette én fekszem oda,a szőrét az orromba túrva,tudom,hogy jön már mindjárt vissza és a cipőmet ismét eldugja.
Mikor megérkezik ölelésre lendül karja,pontosabban mancsa,nyelvével is végignyalva mindjárt oda a borosta.
Köszönöm hát Istenem,hogy megadtad Nekem,sorsom nehéz,de az élet könnyű,ha velem van a másik felem. Asszonyra is gondolhatnál,van belőle nekem is,szeretem is nem tagadom,de a kutyám a szemem a botom,a lelkem,mert hiszek benne vakon!

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!