pince-parti

A KUTYÁM ÉS A GOMBA

Végre engedett a tél a szorításából, megjelentek az első, melengető napsugarak. A természet is felébredt, ideje nekilátni a tavaszi munkálatoknak. Idén is csak úgy, mint eddig, családi összefogással látunk neki ezen tevékenységeknek. Jónak mutatkozik a szőlőnkben a termés, szépek a szőlő ültetvényeink. Kiváló családi vállalkozás, jó bevételt ígér. Sógorom meglátogatott egy napsütéses délelőtt.

- Ne búsulj, sógor, – mondta – segítünk neked is, hiszen tudod, sohasem hagyunk magadra, nem hagyunk ki téged semmi jóból. De nem ám! Hogy is hagynánk ki? Amikor rendben volt a látásod, jó barátok voltunk, most, hogy már látásproblémád van, csak nem hagyunk magadra, pajtás! Na de ne is húzzuk az időt, gyere és elviszlek a szőlőbe, ott találkozunk mi hárman, sógorok. Barátainkkal ott jó kis pince-partikat szervezünk, mi magunk is jól fogjuk érezni magunkat, mint eddig mindig.

Feleségem egy igazi tündér, lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy bajom történjék, nehogy aztán a balesetiben kössek ki!

- Ne félj édesem, annyit nem iszom! – mondtam.

Nevettünk mindhárman, mert én sohasem iszom alkoholt, amióta kiderült, hogy alkohol allergiám van, és könnyen elfogy a levegőm, aztán elköltözöm egy másik világba. Na, azt nem akarnék, még vagy száz évig! Ennek ellenére mindig szívesen mentem a barátaimmal, sógoraimmal a hegyre, a borospincébe. Hogyne mentem volna, amikor ott igazi jó hangulat volt minden egyes alkalommal! Bográcsoztunk, grilleztünk és a parázs felett ropogósra sütöttük a jó házi szalonnát.

Most is igazi jó hangulat uralkodott a hegyoldalban, a pincénk előtti kellemes, zöld füves tűzrakó hely körül. A szomszédom egy vidám, pirospozsgás arcú vadász úr, aki sűrűn meglepett minket egy-egy jókora darab szarvashússal vagy vaddisznó combbal. Isten tartsa meg a jó szokását! Jól felszerelt konyhánk is volt a szőlőhegyi pincénkben, úgyhogy nekiláttunk az előkészületeknek. Egy forrásból merítettünk vizet. Nagyon jó és tiszta vizű hegyi forrásból. Elkészítettük a páchoz szükséges fűszereket és másnapra megtette a hatását a páclé a vadhúsnál. Így ment ez minden alkalommal, amikor kedvünk szottyant egy pince-partira és vadhússal jelent meg vadász barátunk.

A kutyám is velem tartott minden pince-partin, ott aztán nagy szabadsága volt, hiszen végtelen nagy hegyoldalon szaladgálhatott fel és le! Jó falatokkal kényeztették barátaim, de aztán határt szabtam a jóságuknak és Szuzit – merthogy így hívták a kutyámat – magam mellé parancsoltam. Ezután fegyelmezetten viselkedett, nem fogadott már el senkitől semmit. Tudta, hogy, tudtom nélkül nassolt, volt is egy kis lelkiismeret furdalása, merthogy volt, azt láttam én! Valószínű, már degeszre ette magát, mire én parancsot adtam neki és leállítottam. Szófogadó kutyusom aztán végig mellettem hevert, minden mozdulatomra figyelt, várta, hogy teljesíthesse parancsomat. Egy nagytestű németjuhász volt, másfél éves szuka. Előfordult az is, hogy egy-egy meleg nyári kerti parti után ott maradtunk aludni. Csak reggel mentünk haza. Szuzi barátokra is szert tett, mint az később kiderült.

Egy alkalommal, hazafelé menet gyalogosan sétáltunk Borival, a feleségemmel. Ahogy mentünk az erdő mellett, hatalmas mennyiségű tyúkgomba-szőnyeg terült elénk, amely nagy ínyenc ételeink egyike! Nosza, most bőségesen lesz mit leszedni, és egy csoda finom gombapaprikást vagy tojásos gombát készíthetünk ennyi termésből. Temérdek mennyiséget szedtünk, és a pince-parti keretében fantasztikus paprikást készítettünk. Mindnyájan jót lakmároztunk belőle. Barátaink is örültek eme csemegének, jutott bőven mindenkinek. Szuzi kutyusom is kapott egy jókora adaggal, amit secperc alatt belakmározott.

- Nagyon tele ette magát, olyan nagy lett a pocija – mondta Bori, a feleségem, aztán Szuzi kissé félrevonult és csak szuszogott nagyokat.

Mi is megszomjaztunk és ki-ki a megfelelő nedűjét fogyasztotta jókedvvel, bőséggel. Ha már egy pincénél van a parti, ráadásul tele boroshordókkal és benne jó hideg borral, természetesen le is öblítették barátaink ezt a finom étket. Majd lassan beesteledett, amikor is dalra fakadtak. Szólt a nóta, igazi vidám hangulat alakult ki, mire a csillagok is felragyogtak az égen. A vadász barátunk megkezdte a búcsúzkodást és viccesen odaszólt még a társaságnak:

- Aztán nehogy meghójatok ám a sok bolondgombától!
- HIHIHI!

Nagy volt a nevetés, majd lassan útnak indultak a pince-partiról. Mi még maradtunk sógoromékkal, feleségemmel hogy rendet rakjunk a mi kis vidámságot, pihenést nyújtó, jó öreg pincénkben. Éjfél körül haza értünk, majd hamarosan álomra hajtottuk fejünket. Hajnalban furcsa nyüszítésre ébredtem.

- Valami baj van, Szuzi?

Láttam ám, hogy Szuzi igencsak rosszul van és hányt is, majd el is feküdt egy ólban. Szöget ütött a fejembe, hogy valami baj lehet, végül is gombát lakmároztunk mindannyian, nem is keveset. Vizet raktam a táljába, és visszamentem hamar a szobába, hogy telefonáljak minden pince-partin megjelent barátunknak, na és a sógoraimnak. Értesítettem mindenkit, hogy azonnal hívjanak mentőt, mert valószínű, hogy gombamérgezésük van, csak még nincs hatása, még ezután fog jelentkezni a mérgezés tünete!

- Ne várjatok, azonnal menjetek a kórházba!

Voltak, akik csak nevettek, mondván – csak ugratsz, ugye?
Mások meg idegesek lettek, és sírógörcs kíséretében hívták máris a mentőket! Végül is gombát ettek, hiteles és lehetséges a feltételezésem! Jómagam is remegni kezdtem, és felébresztettem Borit, a feleségemet is. Nagyon ráijesztettem ideges, remegő hangommal és közöltem vele, hogy Szuzi valószínű gombamérgezést kapott, mert nyüszít és hány. Rosszul van! De már el is feküdt a baromfi ólban.

- Készülj el hamar te is, siessünk a kórházba! – mondtam a feleségemnek.
- De nem értem, drágám, semmi, de semmit nem tapasztalok, hogy bajom lenne!
- Nekem sincs, de tudod a gomba alattomos és a tünetek jelentkezését nem kell megvárni, mert az lehet, hogy már késő.

Felkaptuk ruháinkat hamar.

- Várj, kicsim, ránézek Szuzira, mi van szegény párával?

S mit látok!
Szuzi két kis kutyakölyköt nyalogat, bökdösi orrával és lefekszik, majd a csecsbimbójához gurítgatja a kiskölykeit, hogy megszoptassa őket! Bámultam csak és nem tudtam, hogy most nevessek-e, vagy inkább sírjak!

- Ez alatt az idő alatt barátaim már valószínű, túl is vannak a gyomormosáson, hiszen gombát ettek! – gondoltam magamban. – Te jó ég! A kutyám azért volt rosszul, mert elkezdődött nála a szülés! A gomba kiváló volt, friss, és teljesen jól felismert, ehető gomba volt!

Beszaladtam Feleségemhez, aki már összecsomagolta a kórházi tisztasági kellékeket és már éppen szólni akart, hogy menjünk, mert most hív nekünk is mentőt.

- Nee, nnee! Azt hiszem, elsiettük a dolgot, drágám, mert Szuzi nem a gombától volt rosszul, hanem kis kutyáknak adott életet!
- Mii?
- Igen!
- Nekem feltűnt, hogy pocakos Szuzi, de nem tudom, mikor udvaroltathatott magának, hogy most már anyuka is lett!

Barátainknak telefonáltunk, elmondtuk a meglepő sztorit, és megörültek, hogy nem lettek gombamérgezés áldozatai sem ők, sem a kutyus!

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!