Október

A Csend és a Csönd

A Csend és a Csönd testvérek. Ikertestvérek. Kétpetéjű ikrek.
Külsőre nagyon hasonlóak, de belülről egészen másak. Első pillantásra természetes az egyformaság , de bennük élve megdöbbentő a különbözőség. A hasonlatosság ahhoz fogható , mikor az ég és a föld egymással szemben áll.
A Csend tapintása hideg, nyirkos és dermesztő, a Csönd lágyan simogató, puha, melengető.
A Csend visítva üvölt vagy dörömböl a dobhártyámon, zúg tőle a fejem és belereszket a lelkem. A Csönd együtt zakatol a szívemmel, minden dobbanással szétárad bennem, mintha maga a boldogság keringene az ereimben.
A Csend ólomként nehezedik a lelkemre, satuként fogja a lélegzetemet, megbénít, mint a földbe vert cövek, megmerevít. A csend szaga a halott, kietlen, jeges téli éjszakáké, íze a keletlen, penészes kenyéré.
A Csönd átölel puhán és kedvesen, magához von, szinte beléolvadok és angyalszárnyakon repít tavaszi virágos, meseillatú tündérországba. Közben zamatos, édes borral kínál – melytől boldog zsongás támad a fejben – és hangtalan tánccal messzire kísér.
A Csend fáj, olykor a fájdalom hasít és szétzilál, de jön a Csönd, mely jótékonyan bebugyolál.
A Csend a fekete fájdalom, a vigasztalan magány, a gőgös megvetés, az ostoba hivalkodás, a jeges érintés, az értelmetlen harag nyomán fakadó süketség, az érzéketlen gonoszság, a képmutató bűnbánat, s a körénk üres locsogásból épített gát.
A Csönd a megerősítő nyugalom, a ki nem mondott szavak közös hallgatása, a szeretet hangtalan ölelése, a szerénység némasága, az elfogadás csókja, a forró simogatás, az önfeláldozásból születő ajándék, a jóság nyugalma, az őszinte megbánás és a megbocsátás végtelen szabadsága.

A Csend és a Csönd ikertestvérek. Kétpetéjű ikrek. Anyjuk a Némaság, apjuk a Végtelen.
Születésük egyszeri és megismételhetetlen. Útjuk kétfelé ágazik.
A Csendé az enyészet, a Csöndé a béke.

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!