Mézes Mazsolka Meséi

Hot – Dog, a bulldog megváltozik

A vasárnapi délután álmosan nyújtózkodó félhom ályát hangos veszekedés zavarta.

- Mr. nyaó, add vissza a kolbászom, mert kikaparom a szemed, te dagadt alak!
- Dehogy adom! Én vagyok itt a polcon a főnök, és ez nekem alanyi jogon jár. Érted te girhes bolhazsák? – morogta vissza valaki.
Ám a „bolhazsák” úgy látszik, mégsem értette meg a fenyegetést, mert nagy dulakodás kezdődött, vészjósló nyávogással és erőteljes csaholással fűszerezve.
- Ezek ismét marakodnak. – sóhajtottam, és igyekeztem minél előbb közbelépni, de már késő volt.
Két kesztyűbábom, a kóbor macska és a mindig éhes, falánk buldog már ölre ment. Repült a szőr, ropogott a csont, és mindez egy füstölt húsdarabkáért, amit Kormos Kacor a kamrából csent ki.
- Elegem van belőletek! – kiáltottam rájuk.
- Hát nem szégyellitek magatokat? Mindig az étel miatt veszekedtek. Legyetek figyelemmel a többiekre, akik pihenni szeretnének. – dobbantottam mérgesen, és a kandúrt a polc tetejére helyeztem.
- Büntetésből, mert elcsented a kolbászt, estig a sarokba maradsz. Tudod, hogy lopni nem szabad. Máskor kérj, ha éhes vagy, megértetted? – oktattam, már ki tudja hányadszor. Kacor sértődötten a fal felé fordult, és olyanokat fortyogott, mint a kitörni készülő vulkán. Ez idő alatt Hot-Dog Buldog kilökte gömbölyű pocakját, amelyben már ott lapult a csípős finomság, és jót nevetett a sarokba állított macskán.
De káröröme nem tartott sokáig. Fülön csíptem, és kipenderítettem az ajtó elé.
- Őrizd a házat, te „nagyfőnök”, és csendbe légy, mert meghúzom azt a kunkori farkad.
A buldog szégyenkezve eloldalgott, de látszott a szemén, hogy valamire készül. Amikor azt gondolta, hogy senki se látja, be-besandított a konyhába.
Úgy tettem, mintha elszundítottam volna, és ő erre várt. Lábujjhegyen besomfordált a hűtőszekrényhez, és óvatosan kinyitva az ajtaját, kilopta az egész zacskó virslit, amit vacsorára akartam megfőzni. Elbújt a fügefa alá, ahol senki nem látta, és habzsolni kezdte őket.
( Hot-Dog Buldogról tudni kell, hogy egy örökké basáskodó, hangoskodó plüsskutya. Mindig főnökösködni akar a többi kesztyűbábom felett, és nincs igazi barátja. Vagy talán mégis? Igen, az egója a társa, aki mindig tévútra vezeti.
A buldog nem veszi figyelembe a többieket, mindenkit kihasznál és elnyom, mert csak ő a fontos. Csak Ő tömje meg a hasát, csak Ő pihenjen, ha fáradt. Még arra is rávett két bábot, Félsz Félix és Cincogó Cinike kisegereket, hogy a hátát masszírozzák, ami megfájdult neki a semmittevésben.
Egyedül Kormos Kacor, a kóbor kandúr mer vele szembeszegülni, aki az utcán nevelkedett, vagány macska, és akinek kihegyezett körmei néha megtépik a „főnök” fülét.)

A buldog lenyelte az utolsó falat virslit, és éppen szundítani készült, amikor valami furcsa dolgot észlelt. Szemhéjai, amik eddig is félig eltakarták a szemét, elkezdtek dagadni. Annyira megduzzadtak, hogy kis zacskóként ereszkedtek a pofájára, és Hot-Dog előtt elsötétült a világ. Hiába dörzsölte a szemeit, hiába meresztgette őket, semmit sem látott.
- Úgy látszik allergiás lettem valamilyen adalékra, amely a virsliben volt. – nyüszítette, és elindult a bejárat felé.
De bármerre lépett, akadályba ütközött. Az udvar, ahol régen olyan jókat játszott és a labda után futott, most ismeretlennek tűnt. Mindenbe belebotlott. Feldöntötte a virágcserepeket, beverte a fejét a falba és legurult a lépcsőn.
- Semmit nem látok! Segítsen valaki! – csaholta kétségbeesetten, de a többiek az igazak álmát aludták, és nem hallották vészkiáltását.
A buldog meg tovább botorkált. Mancsait előre nyújtva, tapogatózva igyekezett a biztonságot nyújtó bejárati ajtó felé, de eltévedt. Egyenesen a rózsabokrok felé kúszott, amelyeknek a tövisei véresre tépték a bundáját. Hot-Dognak eszébe jutott, hogy hányszor rágta le a rózsabimbókat és hányszor emelte fel a hátsó lábát a tövek felett.
- Megérdemlem, hogy megszúrjanak, hiszen annyi rosszat tettem velük. – vinnyogta, és kétségbeesetten leült a földre.
Eszébe jutott az a sok csintalanság, gonoszság, amit a többieknek okozott. Ahogy telt-múlt az idő, és senki nem jött felé, mindinkább rádöbbent, hogy mennyire magányos. Egyedül volt, barátok nélkül. Magatehetetlenül meredt a sötétbe. Minden fekete volt, homályos és ijesztő.
- Megjavulok, jó leszek, ígérem. Csak nyerjem vissza a szemem világát. – fogadkozott és egy utolsó próbálkozást tett, hogy bejusson a többiek közé.
De szerencsétlenségére ismét rossz irányba lépett, és belepottyant a bűzös komposztba. – Segítség, nem látok és megfulladok! Segítség! – csaholta.

Kormos Kacor, aki a polc tetején büntetését töltötte, valamilyen segélykiáltást hallott az udvarról. Kikukucskált az ablakon és volt mit látnia. Ott ült a szemétkupac tetején a mindig beképzelt, öntelt buldog, és keservesen jajveszékelt. A fejéről hámozott krumpli héjak lógtak, a pofája pedig mocskos volt az erjedő komposzttól.

Egy ugrással a kutya mellett termett, és hangosan nyávogta: – Minyaó, minyaó,
A szemétbe ülni jó?
Kell-e kolbász barátom?
Odaadom jó áron.
Kolbászt, virslit ettél,
És szemétlakó lettél.
Minyaó, minyaó.

A buldog nem szólt semmit, de szemeiből kicsordultak a könnyek. A kandúr még sohasem látta ilyennek. Ott ült régi ellensége a szemét tetején, és úgy sírt, mint egy kiscica.
- Nem látok semmit, segíts, kérlek… barátom. – nyöszörögte.
Kacornak megesett rajta a szíve. Belekarolt és lassan lépkedve, hogy a kutya semmibe ne botoljon meg, a szobába vezette. Ott már várták őket a polc lakói. Megfürdették a buldogot és lefektették. A jóságos Füves Marika, aki értett a gyógynövényekhez, kamillás borogatást rakott a szemeire.
Hot-Dog a megpróbáltatások után mélyen elaludt, még horkolt is, ahogy régen is szokott. A kesztyűbábok pedig felváltva őrködtek felette. Bármennyire is basáskodott velük, azért mégis szerették, és sajnálták, hogy beteg lett. Marika néni kiszedte szőréből a rózsatöviseket, és bekente sebeit körömvirágzsírral.

- Körömvirág, libaháj,
Majd meggyógyul, ha nem fáj. Nadálytő és üröm, Meglesz majd az öröm.
S árga orbáncvirág és kamilla virága , Meggyógyít majd téged, Nem leszel te árva!

Hess betegség, hess fájdalom,
Jő az egészség és vigalom,
Hess betegség és búbánat,
Ereje van fűnek-fának. – mormolta a varázsmondókát, és ölébe vette a beteg kutyát.

A buldog először érezte azt, hogy valaki szereti, még annak ellenére is, hogy annyi gonoszságot művelt. Talán a kamillavirág főzetének, vagy a füves asszony önzetlen gondozásának köszönhetően, Hot-Dog szemei meggyógyultak.
- Ismét látok! Barátaim, én ismét látok! Köszönöm nektek. – csaholta vidáman, és hálásan megnyalta Marika néni munkától érdes, kidolgozott kezeit.
Ő gyengéden megcirógatta: „Én mindig tudtam, hogy te egy jóravaló kutya vagy.” A buldog mélyen elgondolkozott ezeken, a szavakon.
- Ha meggyógyulok, kiképzem magamat vakvezető kutyának. Én csak tudom, milyen örök sötétségben élni. – jelentette ki határozottan.
Marika néni csak elmosolyodott, és Hot-Dog lelógó fülét felemelve, alig hallhatóan belesúgta:
- Légy jó, mindhalálig.

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!