Kulcskarika

Larry rádió

- Larry Rádió, Larry rádió, Szolnok!
Itt a Larry rádió, Larry Rádió, Szolnok, a 222 méteres középhullámon. Larry Rádió, Larry Rádió, Szol…

- Mit csinálsz?
- Nem hallod, ebugatta?!
Larry Rádió, Szolnok…
- Miért mondogatod ezt állandóan?
- Hát azért, hogy rám találjanak.
- Ezen a szeméttelepen?
- Hát ha egyszer most itt van a szálláshelyem! De mondd, te kis kutyus, mit okvetetlenkedsz itt?
- Csak … Egyébként Borzaska vagyok, csak … Erre jártam.
- Nincs családod, gazdád?
- Nincs. De te mit ácsorogsz itt?
- Már mondtam: Itt a szálláshelyem!
- De hát itt hideg van, esik az eső meg minden!
- Hát igen. Ettől félek én is. Megázom, aztán elnémulok. De hát így sem hallgat rám senki sem!
- De én… Én igen!
- Á, ne is próbálkozz, nagyon egyedül vagyok itt.
- De hát azok ott mik körülötted?
- Hát csupa hasznavehetetlen dolgok. Nem látod? Sörösdoboz, cigarettacsikk, rossz hűtő, bicikligumi. Talán abba a hűtőbe bebújhatsz, ha elkezd esni.
- Nem akarok!
- Pedig jobban járnál! Én már sok mindent hallottam. Úgy hírlik, zivatar jön, csak s-s-s
- Csak?
- Nem tudom jól fogni ezt a hullámhosszot. Tekersz rajtam?
- Én nem tudok tekerni!
- Próbáld meg az orroddal!
- Így már jobb? Már tisztábban, szebben beszélsz! De jó!
- Igen. Most pont azon a hullámhosszon vagyok, amin fogadhatom a híreket!
- Híreket? És azt kinek mondod el?
- Hát annak idején elmondtam a Larrynek.
- Tényleg? Ki az a Larry?
- Hát az olyan forma… De vannak gazdáid?
- Nincsenek. A Karcsi, a Böbe és a Leó volt a gazdám.
- Ejnye, Borzaskám, úgy hírlik, a magad fajtának csak egy gazdája van!
- Na jó, igen, a Böbe. De szerettem a Karcsit és a Leót is.
- A Leót? Az nem oroszlán volt? Azt suttogják!
- Á, dehogy, az a könyvelő. A Böbe meg szakácsnő.
- És a Karcsi?
- A Karcsi még kicsi. Furcsa, nyafka gyerek, sose játszott velem. Meg állandóan beteges. Tudod, engem hoztak neki ajándékba, hogy hátha meggyógyul majd. De a kis Karcsi csak egyre betegebb lett. Erre a Leó azt mondta, hát ez így nem rentábilis, és elhozott ide, kidobott itt annál a nagy kórháznál. Azt mondta, maradjak ott, majd lesz valaki, aki hazavisz.
- Borzaska, ez borzasztó!
- Az. Egy hétig sírtam, aztán elindultam, és itt érdekes illatok voltak. Hát ide jöttem.
- Igen, és itt találtál engem. Ugye?- Igen! De te nem mondasz nekem valami szépet?
- Várj, várj! Úgy hírlik, …
- Az engem nem érdekel! Vaúúú, vakk, vakk! Engem az érdekel, hogy te miért vagy itt!
- Hát az úgy volt, hogy sokáig a Larry konyhájában álldogáltam.
- És ki az a Larry?
- Hát valami hivatalnok. Vagy azt kérte, hogy híreket mondjak neki, vagy azt, hogy énekeljek.
- Miért, te azt is tudsz? A Leónak volt egy gitárja, és közösen énekeltek a Böbével.
- Igen, én még szebben is tudok énekelni!
- Hát tényleg?
- Tényleg. A Larrynek is sokat énekeltem. Néha rágyújtott egy cigarettára, megivott egy kávét, teát, evett, vagy a szomszéd szobában tett-vett, nekem meg folyton énekelni kellett. De szívesen énekeltem.
- És miket énekeltél?
- Mindent! Hoztam neki trombitásokat, hegedűsöket, ha kérte, de sokszor táncos kedvében jártam. De sohasem akart táncolni, mindig csak a lába feje járt! Hát fura kimért egy hivatalnok ez a Larry!
- Nem akarod nekem is megmutatni? Már alig férek a bőrömben, annyira izgatott vagyok!
- Hát, ha megtekersz, talán!
- Á, inkább …
- Na, csak egy kicsit, utoljára hadd derüljek én is egyet!
- Na jó, megtekerlek. Merre? Balra vagy jobbra?
- Mindegy. Tekerjél rá a Petőfire! Ott mindig jó dalokat hallok, amiket el tudok énekelni!
- Tényleg, ezek jó dalok. De engem érdekel ez a Larry.
- Na jó, ha visszatekersz, folytatom.
- Persze! (szussz).
- Hát nagyon sokáig voltam együtt a Larryvel. Reggel én ébresztettem, mielőtt ment volna munkába. Elhoztam neki a híreket, meg érdekesebbnél érdekesebb dolgokat! Mindent kifecsegtem neki, amit csak hallottam. Például, hogy hogyan veszekednek egymással a politikusok. Aztán meg elment dolgozni, akkor pihentem. Utána, ha hazaért, sokat énekeltem neki. Akkor már nem érdekelte a politika, mert torkig volt vele. Amikor szabadságon volt, elhoztam neki Londonból az olimpiát. Hány kézilabdameccset izgultunk végig! Úszást, vízilabdát, sok szép aranyérmet! És meséltem is neki komoly meséket is, gyermekmeséket is, mikor mit kért. Tudod, ezek a bolondos felnőttek néha szeretnek gyerekek lenni!
- Igen! Én is kutyagyerek vagyok! Szeretem a meséket! De mondd, mond tovább!
- Lefekvés előtt azt kérte, menjek én is aludni. Nagy duzzogva ugyan, de elmentem. És így telt nap nap után, de egyszer csak a Larry hozott egy másik rádiót. Szebb volt, jobb volt, és mivel én már nem jól hallottam, sokszor recsegtem-ropogtam, hát a Larry kidobott a kukába.
– Juj, és akkor ide hoztak? És itt vagy azóta egyedül?
- Igen. De már nincs sok hátra. Mindjárt s- s- ssss…
- Micsoda? Nem hallom tisztán!
- S- S- ssss Lemerülök. Ssss-ssss-sss! Figyelj, Borzaska! Megkeresed a Larryt?
- Meg.
- És elmondod neki, hogy szeretem?
- El.
- Akkor jóó ó ó ó ssss- sssss- ssss-ssss! sss! sss!sss!Prrrr, ssss, ssss, rrrr, prrr sssss!…

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!