Ketteske

Kis szürke
Bekúszik a lakásba a hajnal első sóhaja. Nagy adag madárdalba burkolva egy picinyke fény. Milyen jó is lenne még fordulni egyet, visszacsúszni az álom karjai közé! Baldachinos ágy volt, puha, lágy, süppedős; összkomfortos lakás, minden gyereknek külön szoba, a teli hűtőszekrényről már ne is beszéljünk! Később a teraszról szemléltem az alattunk fekvő tájat, az erdőt, amely épp akkor kezdett kibújni az éjsötétből, s élveztem a párától nedves fenyvesből áradó illatot. És a kert! A kedves, gondoskodó. Hisz minden évszakban megkínál valami finomsággal. Na, jó, majdnem mindegyik évszakban. Vagy mégis? Hiszen most, télvégidőben, a kamra őrzi, meg a verem: a répát, kukoricát, almát, diót. A kis asztalon rántott hús. Ez butaság! Vagy csak az álom furcsa fintora? A hústól ugyanis elhatárolódom, ám a panírt, valóban nagyon szeretem. Mellette sajt meg tejszín. Na, ez – igen! A sajtba sem rossz belefeledkezni, de a tejszín, a non plusz ultra! Egyszer gyerekkoromban jutott belőle bőven, csorgott is fülemtől, másik fülemig, meg még az államról is le, csak sajnos aztán futni kellett gyorsan, mert már csattogott is mögöttem a lapát. Szerencsére futni egészen jól tudok.
Sok más, fontos dolgot viszont nem. Például gyakran döntésképtelen vagyok, és amikor nem a „gyakran” esete forog fenn, akkor meg hosszasan vívódom. Az én családomban sok volt a gyerek, hogyan is kaphattunk volna mindannyian, személyre szabott nevelést? Ha hozzájuthattam volna valami személyeshez, bizonyára jobban működne az ön- és a világértékelésem. A képességeimmel tisztában lennék, a felmerülő problémákat előre látnám, a fenyegető veszélyt meg kicselezhetném ügyesen.
De jaj! Az álomból-gondolatból máris kiragad a valóság. A hangzavar. Miért is kell a gyerekeknek, ha ébrednek, azonnal ilyen szörnyen zsivajogniuk? Persze, tudom: éhesek. Tulajdonképpen én is. Az álom tejszínje turbóra kapcsolta a gyomornedveket. A helyzet pedig nem rózsás. Egyáltalán miért találunk ki egy virágnevet – helyzetszemléltetésre? Ha valami jó, mondhatnánk: sajtos-tejszínes, ha meg nem, találóbb lenne üresen kongó kamrához hasonlítani.
Adjak egy korrekt helyzetjelentést? A kamra üres, az otthon csupán egy lyuk és én jól itt maradtam egy szakajtónyi utóddal, akik mindig éhesek. A partner lelépett. Nem mondta ki – volt benne egy kevéske gerinc -, de sejthető volt a gondolata: szürke vagyok az ő számára, egyszerű. Még azt is kifogásolta, hogy nem jó érzés a fejemet megsimogatni, a tapintása durva, sprőd. Ezt igazán nem értem, mert ha én simítom végig a homlokom feletti részt, lágynak, selymesnek érzem. Ráadásul ez a probléma korábban nem merült fel. Ez a kettősség (vagy többesség?), a jelen helyzetben végül is lényegtelen. A lényeg, hogy most egyedül kell gondoskodnom a kicsikről, tehát meg kell a mai kenyérkereső foglalkozásomat kezdenem.
Csak a gyomor már csillapodna! Egy zörgő gyomrú lény ugyanis roppantul feltűnő. A szürkeség, a kenyérkereső úton nem feltétlenül hátrány, sőt, inkább úgy mondanám – előny. Nálam jobban talán csak a kaméleon tud besimulni a környezetbe. Tisztában vagyok azzal; emberfogalmak szerint tilosban járok, a másét kell elvennem, ha nem akarom, hogy a gyerekek, mind, éhen vesszenek. Pechemre városlakó vagyok, így annyi esélyem sincsen, hogy a természetben, vagy gondozott kertben találjam meg a szükségeset. Ám, talán kevesebb veszélynek vagyok kitéve. Óvatosan tekintek körbe otthonról kilépve és fontolgatom a szükséges irányt. Persze minden útelágazás újabb töprengésre késztet. A tanácstalankodást a friss kenyér illata vágja el. S mert a ropogósra sült pékterméket épp vágja valaki, a padlón gyülekeznek is már az illatos morzsalékok. Sajnálhatom, hogy kicsi vagyok. Sajnálom is. Egyszerre csak keveset tudok megragadni és aztán gyorsan vinni kell. Apró léptekkel, osonva, több menetben sikerül csak hazahordanom az éhes, apró gyomrokat csillapító adagot. Csak az utolsó menet nem mondható teljes sikernek. A kenyérszelő kézhez tartozó láb már rajta áll a farkamon és ciccenti is ide örök ellenségemet.
Életem leggyorsabb döntését hozom: élet, vagy farok? És elfutok…

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!