BFRQTL

Diagnózis egy szerelemről

Mióta megismertem, furcsa volt kettőnk kapcsolata. Az biztos, hogy én is szeretem és Ő is szeret. Szereti, ha megízlelem, ha vágyakozom utána. Elnézést, már nem tudok róla máshogy beszélni. Ő számomra már csak Ő marad. Valószínűleg így fogom hívni a halálos ágyamon is. “ Ő hol van? Miért nincs itt?”.

            Bocsánat. Csak fecsegek itt össze-vissza. Őszintén megmondva nem tudom, hogy mit mondhatnék róla. Nem igazán találom a szavakat. Doktor úr, érzett már így?

Kérem ne, ne is válaszoljon. Ez csak amolyan költői kérdés volt. Semmi komoly. Istenem! Látja, még mindig mellébeszélek… Nehéz elkezdeni… Igazából, nélküle minden nehéz… Sajnos már régóta… vele sem könnyebb. Tudja mit? Most már tényleg nekikezdek.

Akkor szereztem meg az érettségit, mikor először találkoztunk. Lent hülyültem a haverjaimmal a téren. Nem volt sovány. Amolyan formásan tömzsi, tökéletesen kerek forma. Fekete testéről a hatalmas kánikula miatt folyt a víz… Elállt tőle a lélegzetem. Rikító sárga haj, a legélénkebb citromsárga. Azt a tömzsi fekete testet, csak egy kék anyag takarta.

Tudja olyan volt Ő nekem, mint a bibliában szereplő tiltott gyümölcs. Maga volt a megtestesült bűn. A szüleim nem engedték volna. Édesanyám mindig szűkmarkú asszony volt. Sajnálta volna, ha elszórom rá a pénzem. Ne értsen félre, sem anyám, sem apám nem örültek volna a dolognak. Én azonban annál jobban vágyakoztam. Néma csendben néztem. Közben vízióként volt előttem, ahogy anyám a fogait csikorgatja ”Sokba fog ez még neked kerülni!”

Ő valószínűleg észre sem vett engem. A barátaim úgy folytatták a beszélgetést, mintha mi sem történt volna. Talán nem is történt semmi. Abban a pillanatban nem a világ változott meg, hanem én.

Követtem. Elköszöntem a barátaimtól. A fáradság álcáját öltöttem magamra. Játékból ásítoztam is egy párszor. Tudtam, hogy rosszat teszek. Tudja Doktor Úr egy mélyen vallásos családban és iskolában nevelkedtem. A környékünkön csak vajákos emberek laktak. Az ilyen fajta pőreség, ami nem más volt, mint Ő maga, az egyenértékű a bűnnel. Igen, meglestem. Ezt nem lehet szépen mondani. Figyeltem őt. Egy boltba volt. Az eladó észrevette, hogy nézem. Hirtelen rosszul éreztem magam. Tisztán emlékszem, azzal a szöveggel akart kitessékelni, hogy “Adhatok valamit?”.

Éjszakánként máson sem járt az agyam. Egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak rá. Éjszaka elalvás előtt Ő volt az utolsó gondolatom, majd vele álmodtam és vele ébredtem. Nem bírtam türtőztetni magam. Érezni akartam az ízét a számban. Az enyém kellett, hogy legyen.

Úristen, miket beszélek. Mondjuk mindegy. A baj már megtörtént. Egy kocsmában találkoztunk. Elvertem az érettségi pénzemet. Rá vertem el. Ő egy szót sem szólt közben hozzám. Viszont tudja Doktor Úr, azt szokták mondani, hogy a hallgatás az beleegyezés. Jim Beam-et vettem neki, majd Johny Walker-t. Nem kérdezett. Amit kértem eltűnt. Aztán csókok. Mézédes, alkoholban áztatott részeg csókok. Abból az éjszakából szinte semmire nem emlékszem. Az utolsó hang az anyámé, aki ordít velem, hogy minden pénzemet elittam.

A szüleim máig nem kedvelték meg. Nem fogadták el. Pedig nekem csak Ő van. Én csak Őt szeretem. Tudom, ez a ragaszkodás már-már beteges, de Doktor Úr! Ő úgy tökéletes, ahogy van! Nem változtatnék rajta semmit. Talán egy kicsit anyagias, de higgye el, minden pénzt megér.

Tudom a pszichológia az ambivalencia szót használja, ha az emberben kettős érzések kavarognak. Az ókorban ezt úgy fogalmazta meg egy gondolkodó, hogy “Odi et amo”. Én viszont nem gyűlölök Doktor Úr! Én csak szeretek. Szeretem a szüleimet és szeretem Őt is. Kit válasszak? Egyszerűen akármennyire is emészt engem ez a kérdés, nem tudom eldönteni.

A világ is elítél miatta. Flúgosnak tartanak, pedig én csak szeretnék ragaszkodni hozzá. Ez olyan nagy bűn? Tudom, ha a szüleimet választom, titokban fog folytatódni a kapcsolat és szépen lebukok. Ha őt választom, akkor meg nem lesz egy fityingem sem. A barátok persze nem segítenének. Nem segítenek azok semmit sem. Ha van elfogadják, ha nincs… mindegy… igazából… igazából ők is olyanok, mint mindenki más. Flúgosnak tartanak.

Tudja Doktor úr a szüleim küldtek el önhöz. Azt akarták, hogy egy szakember is meghallgasson. Úgy gondolták, attól majd jobb lesz. Azt mondták én választhatom a szakembert. Ebbe még beleegyeztek. Nem véletlenül választottam magát. Tudom, hogy azért nem mond semmit, mert megvan a véleménye róla… Tudom, hogy ismeri, ne is tagadja. Felesleges lenne. Tudja mit, ki mondom ön előtt is, hogy kiről van szó. Nem titkolom tovább. Tudom, hogy rájött.

Arra kérem tegye félre az ellenérzéseit Dr. Pepper és segítsen! Pepsi vagy a szüleim!?

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!