bárány

BOGARAS TÖRTÉNETEK
A NÉGY JÓBARÁT

A tarka rét lakói, Pali a narancssárga pókocska, Bogi a kék boglárkalepke, Szabi a zöld szarvasbogár és Tücsök Elek nagyon jó barátok voltak, sokat játszottak és álmodoztak együtt. Pali, a narancssárga pókocska egy bokor ágai között lakott, az ő kis selymes aranyszínű pókfonalból szőtt hálójában. Azért szőtte a bokrok közé a hálóját, mert Pali félt a magasban. Ezt persze csak a barátai tudták, más nem. A többi pók a 12 méteres fák lombkoronájában élt. Palinak volt a legalacsonyabban a hálója, a többieké mind fent a magasban hintázott és erre büszkék is voltak. Palit meg csak kinevették.
Végül Pali egyszer megelégelte és rászólt a gúnyolódókra:
- Majd meglátjátok egyszer, hogy nem félek a magasban, ti hitványkodók! Egyszer bebizonyítom nektek! – ezzel visszavonult a hálójára.
Pali imádott ábrándozni. Igazi nagy álma az volt, hogy cowboy lesz. Álmaiban sokszor járt a sivatagban, ahol a szúrós kaktuszok között üldözte a cserebogarat, akit végül erős pókfonálból font lasszójával ügyesen elkapott és hátaslónak használt. Szuper pisztolyával pontosan és villámgyorsan tudott lőni.
Bogi egy csodaszép, kék boglárkalepke. Egy gyönyörű gyöngyvirágnak a kelyhében lakott. Az volt az álma, hogy királynő legyen. Álmaiban elképzelte, hogyan koronázzák meg. Ott a lepkék megünnepelik, hogy ő lett a királynő. A pillangók a színes virágszirmokat és az arany csillámport aranyesőből font kosarakba rakták. Felrepültek a magasba, és az ünnepségen csodálatos színpompával hulltak a színes szirmok, hogy méltón ünnepeljék Bogit, az új királynőt. Bogi egyik kezében színes virágcsokrot tartott, a másik kezében pedig a kék színű jogarját, amely csillogó jégből volt és varázslat óvta meg az elolvadástól. Szikrázóan csillogó koronája is jégből volt, erre is védő varázslat vigyázott.
Szabi a páncélos lovag, aki sárkányokkal vív csatát. Ő a hős, a bátor, a bokrokkal szabdalt réten küzdött meg Szöcske Elekkel, aki tüzet okádó sárkány volt. Szabi cserebogár lova megijedt Szöcske Elektől és elrepült. Szabi ellenben bátran küzdött ellenfelével. Kardját vitézül a tűz felé lengette. Kardja, szarvasbogaras pajzsa és páncélja erős acélból készült, amit egy híres fegyverkészítő mester kovácsolt. Lovagi páncélját varázslat védte, ezért ellenállt a tűznek is. Szabi végül egy vödör vizet hozott és ráöntve Elekre, eloltotta tomboló barátjának a tüzét. Szöcske Elek meglepődött, hogy barátja ilyen könnyen legyőzte:
- Szép volt pajtás! – mondta, azzal elugrált.
- Köszönöm Elek a játékot! – kiabált utána Szabi és ő is tovább ment.
Szabi egyik legjobb barátja Szöcske Elek, akivel nagyon jókat szoktak játszani. Elek legkedvesebb időtöltése a festés. Kedvenc színe a lila, ezért szinte minden képét lilával festi. Festőállványát gyakran állítja fel a dús füvű rét szélén, ahol csak zöldet lát az ember, amíg a szem ellát. Ma is sok szép képet festett: egy lila szőlőt, egy kék virágot, egy madarat és lefestette barátját Szabit is, a zöld szarvasbogarat. Az alkotásait barátainak szokta ajándékozni, akik boldogan teszik ki a képeket mindenki örömére. Már majdnem kész a legújabb festményével, ami madármamáról készült, ahogy a fiókáit tanítgatja. Lila festékbe mártott ecsetével az utolsó simításokat végzi a képen.
Egyszer a négy jóbarát együtt játszott. Ahogy játszadoztak és álmodoztak, Pali észrevett egy öreg tuskót, amit a hangyák teljesen elleptek. A tuskó annyira el volt korhadva, hogy egy hatalmas lyuk tátongott az egyik oldalán.
- Gyertek! Menjünk be! – kiáltotta Pali.
A többiek követték, és ezzel mind a négyen bent is voltak a tuskóban. A tuskó belsejében találtak egy nagy odút. Mivel bent sötét volt, Pali pók fonalát fogva követték egymást.
- Nézzétek! – kiáltott Pali, – Nézzétek mit találtam! Ez egy kincses térkép!
- Egy kincses térkép??? – kérdezték egyszerre.
- Igen, egy kincses térképet találtunk! – kiáltotta Pali, – és van itt egy levél is, ami titkos pók írással van megírva.
A többiek izgatottan ugráltak.
- Olvasd el Pali, hogy mi van a levélben, hátha meg tudjuk fejteni a térképet!
- Igen, olvasd el! – kérték a többiek.
Azzal Pali belefogott az olvasásba: „Ahol kalandok és álmok vannak, ott egy kis út vezet és, ha ezt az utat megtalálod, rábukkansz víz és levegő felett, ahol síkság van, egy kis házra. Csatád megvívod és célba érsz.”
- Ez mit jelenthet? – kérdezte Szöcske Elek elgondolkodva.
- Sajnos hiába olvastad fel Pali a levelet, még így sem értem. – mondta szomorúan Bogi.
- Bár titkos pók nyelven írták, felolvasni fel tudtam, de a megfejtést közösen kell kitalálnunk. – mondta Pali.
- És hol lehet a + jel? Nem ismerem azt a helyet. – jegyezte meg a térképet nézegetve Bogi.
- Lehet, hogy a mi országunkban, de az is lehet, hogy az emberek világában. – mondta Pali.
- Fejtsük meg a levelet és akkor biztos egy titkos kincs nyomára bukkanunk! – kiáltotta Szabi.
A négy jóbarát megegyezett, hogy együtt megkeresi a kincset. A négy jóbarátjó barát becsomagolt és elbúcsúzott a családjától, majd útnak indult. Mentek, mentek mendegéltek, amikor egy széles patakhoz értek. Szerencsére a patakparton hatalmas köveket találtak, melyeket a vízbe dobták dobtak és rajtuk átugrálva át tudtak kelni a patakon. Pali vitte összetekerve a kincshez vezető térképet, ő és Bogi szerencsésen átjutottak a túlpartra. Szabi azonban megcsúszott és a patakba esett. Három barátja azonnal a segítségére sietett. Tücsök Elek, aki mögötte ment elkapta Szabi hátizsákját. Bogi felröppent és úgy próbálta Szabit a vízből kihúzni, de túl nehéz volt neki Szabi, ezért nem tudta felemelni. Pali pókfonalából lasszót készített és azt dobta Szabinak. Szabi a lasszóba kapaszkodott és három barátja kihúzta a partra.
Mivel Szabi csupa víz lett, megegyeztek, hogy nem folytatják útjukat, hanem megpihennek és tüzet raknak, hogy Szabi megszáradjon. Bementek a közeli erdőbe rőzsét gyűjteni, hogy meg tudják rakni a tüzet. Gyorsan annyit szedtek amennyit csak bírtak. Mind a négyen kivették részüket a munkából. Az erdő szélén volt egy sárral teli gödör. Óvatosnak kellett lenniük, nehogy beleessenek.
Mire befejezték a rőzsegyűjtést, beesteledett. Hatalmas tábortüzet raktak a réten. Megmelegedtek, Szabi is megszáradt.
A finom útravaló elemózsiából vacsoráztak egy jót. Annyira jókedvük kerekedett, hogy zenélni kezdtek. Pali dobon játszott, Tücsök Elek furulyázott, Szabi a szarvasbogár pedig gitározott. Bogi a ritmusra és a csodás dallamra táncolt és énekelt. Közben feljött az égre a hold és a csillagok. A sok élménytől elfáradt utasok hamarosan elaludtak.
Reggel frissen és üdén ébredtek. Folytatták útjukat. Útközben találkoztak egy sünivel, aki almát, körtét vitt a hátán és egy kis kocsit húzott maga után.
- Szia Süni! Én Pók Pali vagyok és kincskeresőben vagyunk. – szólította meg a sünit Pali.
- Sün Tihamér vagyok. – válaszolta kedvesen a süni, – éppen az embervilágba igyekszem, gyümölcsöt viszek a piacra. Szívesen elviszlek titeket.
Bogi és Szabi Sün Tihamér hátára ültek, Szöcske Elek és Pók Pali a kis kocsiban foglaltak helyet és együtt folytatták útjukat. Hamarosan az embervilág határához értek.
A négy jóbarátjó barát megköszönte Sün Tihamérnak a kedvességét. Itt elválltak útjaik. Furcsa volt számukra a tarka rét ezer színe után, hogy itt, az emberek világában minden szürke volt. Bátran nekivágtak a szürke betonútnak. Ekkor találkoztak Zümivel a méhecskével. Faautójával merészen száguldozott. Majdnem elsodorta őket.
- Miért ácsorogtok tátott szájjal az út közepén? – kiáltott rájuk Zümi.
- Csak most érkeztünk. – felelte Szöcske Elek, – és ismeretlen nekünk ez a hely. Pont azon tanakodtunk, hogy merre induljunk tovább.
- Egy kincses térképpel szeretnénk egy titkos kincs nyomára bukkanni. – mondta komolyan Pók Pali.
- Ez izgalmas! – kiáltotta Zümi, – segítek nektek. Pattanjatok fel a járgányomra.
Zümi a kaptár lakója volt. Szuper faautójával száguldozott a városban. Az volt a feladata, hogy a kaptárban megtermelt mézet a városi piacra szállítsa. Igazi vagány srác volt. Nem félt semmitől. Vakmerően cikázott a szűk városi utcákon. Büszke volt arra, hogy őt választották erre a munkára. Hajnalban körbejárta a kaptárt és leellenőrizte, hogy melyik sejtben van kész a méz és melyikből lehet a mézet szállításra előkészíteni. A szállításhoz külön üvegekbe tették a serény méh munkások a mézet, melyet felpakoltak a faautóra és Zümi már vihette is eladásra a piacra. Amikor a négy jóbaráttal találkozott a piacról tartott visszafelé a kaptárba. Mivel elvégezte már a munkáját, ráért és ezért tudott nekik segíteni.
Zümi a négy jóbarátot elvitte egy óriási házba. Pali, Bogi, Szabi és Elek félve léptek be a kapun. Megpróbáltatásaik még csak most kezdődtek, mert Zümi a lépcső alatt lévő rejtekhelyre tuszkolta őket, ahol korom sötét volt.
- Jaj, nagyon félek! – sikította Bogi.
- Nem kell félned, mindjárt világos lesz! – nyugtatta meg Zümi.
És tényleg, apró zöld fények kezdtek körülöttük derengeni. Amikor megszokta a szemük a sötétet és a derengő fényeknél látni kezdték, hogy mi van körülöttük, akkor vették észre, hogy a rejtekhely nem üres, hanem rajtuk kívül mások is vannak ott.
- Bemutatom nektek a barátaimat. – mondta Zümi. – A szentjános bogárkák segítenek a világításban, ő Tücsök Dani muzsikus barátom, és Szúnyog Szilárd vérszívó barátom. Nem kell félnetek tőlük, ők is a segítségünkre lesznek.
Zümi barátai gyakran együtt dolgoztak. Amíg Tücsök Dani különféle lágy melódiákat húzott hegedűjén, addig Szúnyog Szilárd a muzsikát hallgatóktól szedett vámot. Tücsök Dani világszáma, hogy egy napraforgó színpadon adja elő fülbe mászó muzsikáját. A zenélésbe a négy jóbarát is bekapcsolódik. Szúnyog Szilárd legjobban a friss édes forró vért szereti. Óvatosan rászáll áldozatára és ügyesen lavírozva a szőrszálak között megkeresi azt a részt, ahol legvékonyabb a bőr. Hegyes tűben végződő, szívószál szerű szájával, mint egy injekcióstűvel kiszívja az édes vért, amíg az emberek a hűs buborékos sört kortyolgatják. Vigyáznia kell, mert olykor-olykor a fejére csöppen a friss sör, ami hideg zuhanyként éri. Szúnyog Szilárd jámbor, segítőkész, nagyon jó barát. Azon gondolkozott, hogyan segíthetne Zümi új barátainak. Tücsök Danival sok tücsköt, bogarat ismernek. Ahogy törte a fejét, eszébe jutott, hogy a térképen egy cserebogarat és egy kék boglárkalepkét látott és ismer egy toronyházat, aminek a tetején van egy kert, ahol cserebogarak és boglárkalepkék laknak.
Szúnyog Szilárd elmesélte ötletét a többieknek, ami mindenkinek nagyon tetszett. Együtt baktattak fel a tetőkertbe ahol a cserebogarak vidáman hancúroztak a kék boglárkalepkékkel. A boglárkalepkék nagyon megörültek távoli rokonuknak, Boginak. Élénk beszélgetésbe kezdtek. A jóbarátok elmesélték, hogy kincset keresnek és elővették a térképet. A tetőkert lakói azonnal felismerték a térkép alapján + jellel jelölt helyet.
- Én tudom, hol van az a hely! – kiáltott az egyik lepke vidáman.
- Én is! – vágta rá az egyik cserebogár.
- Gyertek! – hívta őket a másik lepke és már mutatta is a térképen megjelölt pontot.
A jóbarátok az út során szerzett barátaik segítségével végül meglelték a kincset. Egy ládát találtak, amit izgatottan nyitottak ki: egy varázspálcát és egy titkosírással írt levelet találtak benne, amivel elérhették álmaikat.

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!