arman48

A bogár

Burgonyát vetettem, a kertem végébe, távol esett mindentől, kukoricatáblák övezték. No, gondoltam, most igazi biokrumplit fogok termelni, semmi vegyszer, semmi permetezés, majd összeszedem azt a pár krumplibogarat, amely arra téved. Egy befőttes üveget negyedrészt megtöltöttem különféle vegyszerekkel, volt abban denaturált szesz, brigécol, a végén olyan szaga lett, hogy magam is majdnem elájultam tőle. Úgy gondoltam, hogy ezen a téren is humánus vagyok, a bogarak azonnal kimúlnak szenvedés nélkül a különleges folyadékban.

Az első néhány bogár levadászása és üvegbe helyezése során tapasztalataim igazolták a feltevésemet, szinte azonnal mozdulatlanná váltak, mikor bekerültek az üvegbe. Minden nap körbejártam a krumpliföldet, és begyűjtöttem a néhány fellelhető bogarat. Egyik nap egy szokatlan bogár csücsült a csíkosok mellett. Nagyobb volt náluk, nyúlánkabb, és hártyás szárnya is volt. Megpiszkáltam, de épp csak hogy odább lépett, mondván:
- én nem velük vagyok! A kolorádók rázendítettek, hogy de igen, ő a királyunk, be kell fogni őt is, ha már nekünk pusztulni kell, legyen egy a sorsunk.
- Gyalázatos népség – szónokoltam nekik – hát miért nem véditek inkább a királyotokat! Kórusban válaszoltak, hogy zsarnok, kegyetlen uralkodó, csak élősködik a nyakukon, még a krumplilevelet is nekik kell megrágni helyette, és a pépet a szájába rakni.
- De hát miért nem lázadtatok fel ellene – tettem fel a kérdést. Nem tehetjük, ő a törvényes király, és a legszebb közöttünk. Éljen soká nagy királyunk! De most ne!
- Legyen hát – mondtam, és nyakon csíptem őkelmét, ment alattvalói után az üvegbe. Még kettőt integetett csápjaival, aztán elmerült alattvalói körében a titokzatos folyadékban. Úgy éreztem igazságot tettem, de a versre gondolva maradt némi kétely bennem: „akasszátok fel a királyotokat”. Vajon én voltam az illetékes?

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!