Betelgeuse

Szem-tükör

Kétségbeesetten kapkodok, hogy megismerjem magam,
Hisz minden percben a vad világ másnak mutathat!
Hogy festhetek a szerelem szemében, aki csak a szépet
Akarja látni? S vajon anyám miért csak a régen
Élt elmék képeként ismer? Neki kisgyermek vagyok.
Apám szemében nem látom magam, úgy ragyog,
Barátaim meg ködösek. Felsejlek néha léhán, lágyan,
Néha úgy, akár a hősök, a bátortalan bátrak.
Oly torzak a tükrök! Idegen szemében is keresgélek
Hátha abban lelek tükörképemre, személytelenségben
Meglelt ismeretlen ismerősre. De egyforma képet
Ők sem adnak! Mintha esőcseppekben keresném az énem.
Csak saját szememben nem látok mást, mint sötétséget.

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!