Eperke

Tökély
Nem kell nekem ahhoz tükör, hogy tudjam, gyönyörű vagyok, tökéletes és minden szempontból praktikus. Hamvas, zsírral bélelt bőröm puha érintése csak úgy simogat. Hónaljam buja szőrcsimbókjai olykor vadul csikiznek, amitől mindig boldog leszek. Apró, sárguló, itt-ott hézagos fogsorom kivillanása az örömöt és boldogságot sugározza mások felé. A pozitív kisugárzás a legszebb a világon. Az anyajegyeket, ragyákat, kiütéseket, apró piros pöttyöket mindenhol a testen senki sem látja, nem aggódom. Mindenki csak az önbizalmamat csodálja tágra nyílt szemekkel és nem a mustár-foltos pólómat, vagy azt, hogy éppen kicsit megeredt az orrom vére, amit az arcomon véletlenül keresztben elkentem. Senki sem veszi észre. Lehet, hogy ciki, ha ez ember össze nem illő ruhákat vesz fel, de én divatot teremtek. A hatalmas, erős, vastag, hosszú és kemény lábkörmöm a túlélésem szolgálja. A természetben az állatok sem kezdenek ki az önmaguknál nagyobb állatokkal, és alapvető emberi szükséglet a fizikai biztonság. Nem beszélve arról, mennyire kényelmes és puha minden szék és ülő-fekvő felület, ha én magam vagyok a legpihe-puhább testbe zárva. Viszont a talpam keményen, durván, a repedéseivel különösen jól megtapad mindenféle járófelületen, nekem se zoknira, se cipőre nincs szükségem. Milyen csodálatos az emberi test és evolúció, hogy ilyen hihetetlen dolgokra képes… és ott van az az illat, az a csodás illat, amely csak úgy árad minden porcikámból anélkül, hogy bármit is tennék érte, a bőröm természetes illata… a zsúfolt tömegben a legjobb barátom.

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!