A fürdőszoba bosszúja
…és akkor elege lett.
Heteken át hagyta, hogy mindenfelé kezek matassanak rajta.
Lenyúzzák addigi páncélját, ami igazán nagyon korrekt, szép fehér-ridegséget árasztott.
Igen, az egész helyiségben tisztaság, katonás rend uralkodott mindaddig, míg ez az új takarító személyzet nem találta ki, hogy felújítani kéne.
…és akkor elkezdődött a rémálom.
Lenyúzták, felszedték, feltörték.
Fúrták, csempézték, lapozták, fúgázták fent és lent.
Folyamatosan morgolódott a vízvezetékein keresztül:
– most tanulhatok olaszul, hogy megértsem, miről beszélgetnek a lapjaim, a csempéimmel.
– Nem mondom, tényleg mutatós lettem -,..csak az a szép fehér…!
Nézegetem magam a tükrös-szekrényben.
– Ez is olyan, mint valami hármasoltár.
– Triptichon? – szólalt meg a csempe.
– Fenét! Flanc! – válaszolta a járólap.
– Kell ez nekünk? – kérdeztem..
– Sine qua non?
– No! Jött alulról, fölülről a válasz.
– Csatlakozom, – szólalt meg a toalett, és nyomatékul lehúzta magát.
– Akkor figyeljetek!
– Úgy döntöttem elengedem….
– Jézusom Laci, mi volt ez?
– Szent Isten!
Leszakadt a tükrös-szekrény a fürdőszobában.
