Gumimaci

Két Eset egy Tükörben
Egyszer volt vagy tán nem is volt, de most ebben a történetben lám, a tükör szólt. Kovács úr kezével játékosan megsimogatta a szekrénynek tükrét, miközben ő előtte állt. Homlokát megráncolta, majd így szólt: – Tükröm-tükröm mond meg nékem, hol is leltünk meg mi téged? Aztán ő egy kicsit keresgetett az emlékei között, s Kissé elmosolyodva elképzelte magában azt, hogy a varázstükör, majd válaszol is neki? Ám, mindig vannak csodák: – ó! Kedves gazdám! Tán szólítottál? Csak nem a történetedre kíváncsiskodnál? Ám, legyen, s ő el is kezdte: Valaha réges régen kovács megismertél egy gyönyörű hölgyet, ami természetesen a képzeletedben nagyon is szép volt. Sajnos azonban ezt, sohasem láthattad, mivel te és a kedvesed reggeltől estéig, sötétségben élitek át a napokat. Úgy is lehetne mondani, hogy dolgoztok pirkadattól vakulásig. Született két gyermeketek, akiket lustinak és piszének neveztetek el. Most nem mesélem el, hogy ők miért is kapták ezt a nevet, mert nem ez a történet apropója. Sokáig albérletről vándoroltatok albérletre, míg egy napon saját lakáshoz jutottatok. No, nem azért, mert az állam hozzátok vágott egy kulcscsomót: -! Tessék, kérem! Drága, nem látó honfitársaim! Ezzel a gesztussal ajándékozzuk meg a rászorultakat, s ez a lakás mostantól már az Önöké! Sajnos ez nem így történt, hanem Kovács ti éveken át fizettétek a hiteleteket, s közben a gyermekeitek is felcseperedtek. A lakásotok Nagyon szegénykésen volt berendezve, s legelőszőr a fiatalok szobáját bútoroztattátok be. Ti egy rozoga ágyon aludtatok, s a falra felfúrt fapolcokra pakoltátok fel a ruháitokat és egyéb dolgaitokat. kovács még mindig a tükör előtt állt és egy borzongás futott rajta végig. Ő mintha hallotta volna a tükör szavát: – Kedves gazdám! Meséljem még tovább? Kovács bólintott: – Rendben! – válaszolta a tükör, s ő el is homályosodott a Kovács úr leheletétől: -A szép feleséged egy reggelen oly játékosan simult hozzád, mint kismacska a te plüsspapucsodhoz. Lám, ő hízelegve azt mondta neked: – Kedves férjem uram! Tudod titokban megspóroltam ám, némi pénzecskét! Mi lenne, ha vennénk magunknak egy szekrénysort? Oly régóta vágyom már erre. Közbe szólt Lusti: – Hát már ideje is lenne, mert senkit nem merek ide felhozni. Innen még az egér is elmenekül, mert olyan nagy itt a szegénység! Erre te megvakartad a tenyeredet, s már éppen lendítetted is volna egy nagy maflás erejéig. Azonban meg halottad a kedvenc lányodat, piszét a papucsában csoszogni: – Szia, Apuci! Ne is foglalkozz vele, mert a bratyimnak a gondolkodása, oly sötét, mint a belső zseb! Beszéljünk inkább arról, hogy hová is mennétek el bútort venni? Áld meg uram ezt az ételt!- mormoltad az imát, majd megsúgtad neki: – Édesanyád hallott egy remek lehetőségről. Mi elmegyünk oda anyáddal. Ti nektek, meg sipirc, az iskolába! Kovács és felesége már egy bútorüzletben találta magát, de hogyan is kerültek oda? Azt megtudhatja a kedves olvasó! Hogy honnan is? Hát a Fények Vakondja előző pályázatából, miszerint: „Közlekedésünk a hétköznapjaink során”. Egy Szóval is te kovács és a feleséged türelmesen várakoztatok a bútorüzletben, mikor is egy érces hangú eladó lépett hozzátok: – Kérem! Segíthetek Önöknek valamiben? Igen! Mi Szekrénysort szeretnénk venni. – Remek! Legjobb helyre jöttek! Megfoghatom eme szép hölgy kacsóját? – Csak óvatosan haver! – Mormoltad féltékenyen az orrod alatt. Az eladó oda is vitt benneteket egy szép szekrénysorhoz, aminek az egyik ajtaja velem, azaz egy hatalmas fényeskedő tükörrel volt bevonva. A tükör közben az arcával, most rásimult a szobába beosonó fénysugárra. Bocsánat kis gazdám! Tudod nagyon szeretek ám, a fénynyalábbal játszadozni. Aztán a tükör tovább is pergette az emlékeit: – Ha láttad volna magadat kis gazdám! Hogy te milyen féltékeny voltál a feleségedre. hi hi hi a fejed, meg oly piros volt, mint egy túlérett paradicsom. Erre a képzelgésre kovács is elmosolyodott. Az eladó közben az asszonykának óvatosan bókolgatott, s a dicsérő szavaival a szekrénysort a mennyekbe emelte: – Kérem! Ez a bútor szín, hát ez csodaszép! Igazi cseresznye szín, mintha csak, most szakajtották volna le a fáról. Tessék, csak idejönni kedveském! Ez a tükör egyszerűen fenomenális. tessék csak előtte megállni! Ugye milyen gyönyörű kis kegyed benne? Aztán te odaléptél hozzám, vagyis a csodatükörhöz, s odasúgtad a feleségednek: – Szerinted csak mi, ketten vagy tán ő sem lát? Vak embernek mondja, hogy álljon a tükör elé? – Drágám! A bútort akarja, csak eladni nekünk. – súgta, miközben ő beléd csípett. Arra is emlékszem ám Kis gazdám, hogy akkor is megszólítottál engem: – Tükröm-tükröm mond el nékem! Hány őrült él itt a színtéren? S te mintha, csak hallottál volna engem: – Abból bizony van, nem is kevés! Ám Kovács a pénzed reám, hogy megvegyél vajon elég? Persze arra is emlékszem, hogyan keresgetted az ajtóit a szekrénynek. Dühösen rángattad, de az igen csak nem akart kinyílni. Szerencsére hamar rájöttél, hogy ezek az ajtók görgőkkel rendelkeznek, s egymás mögött siklanak el. – Kérem-kérem! Ugye tetszik ez a gyönyörűség önöknek? Majd, ő ismételten megsimogatta a tükröt. Tudják, az ember is olyan, mint ez a tükör! Mindenkinek és mindennek lelke van. – a lélek tükre mennyibe is fog kerülni nekünk? – kérdezted. – Kérem! . Kereken 100000Ft az ára, de haza is szállítjuk, sőt az otthonukban még össze is szereljük. Tudom-tudom, hogy soknak tűnik az összeg. Ám, ez a csoda tükör, ami talán még beszélni is tud? Ezek az ajtók kérem! Nem utolsó sorban ez a gyönyörű szín, hát bizony ez fenomenális. – Elnézést! Kissé Félrehúztad a feleségedet: – nem marad semmi tartalékunk. – édes uracskám! Nekem nagyon tetszik ez a szekrény, s nagyon is praktikus. Olyan jó, hogy nem tudunk, majd a kinyitott ajtaiba beleütközni. – hiszen nincs is neki kinyíló ajtaja, de Amúgy tükre az van. – Éppen ezért szeretném megvenni. a tükörre pedig felrakhatom a Plüssfiguráimat is. Visszaérkezve az eladó: – Kérem! Meghozták a döntésüket? Igen! Megvesszük: –mondtad fintorogva. –Tudtam én! Ugye a tükör miatt döntöttek így! Az asszonyka majd fésülgetheti ám a haját! No, meg öltözhet is előtte csodaszépre. – Nem úgy van az édes uram! A tükörre plüss figurák lesznek, majd feltappancsozva! Ön szerint ez a fehérbot miért van a kezünkben? Talán egy varázspálca? Hát tükröm-tükröm mond meg nékem, hogy ki is a vak itt a vidéken? – Erre Én elhomályosodtam a leheletedtől, majd: – Te igazán Vak vagy Kovács! Ám, van, aki itt még nálad is vakabb, csak fejben van a sötétség. bocsássanak meg nekem kérem! Én azt gondoltam, hogy ez egy sétapálca a kezükben. Önök, olyan magabiztosan lépkednek ezeken a lépcsőkön is. Kérem nem is látszik, hogy… Én nem gondoltam volna, hogy önök… Az eladó szégyenkezve segített el benneteket a kasszáig, ahol is megvettetek engem. Pár nap elteltével én már ott is díszelegtem a gyönyörű pompáz atommal a szobátokban. Mikor megérkeztek a gyerekek, Lusti fiadnak leesett az álla: – Hát ez zsír Fater! – ne, szórakozz apáddal, mert most nagyon ideges: – Jól van! Látom már, hogy ti Nem igazán vagytok lazák! – no, idefigyelj, most kis haver. Örülj, ha valaki, most hátba ver! Ne filozofálj, hidd el, most az a jó, hogy szekrénysor lesz nálunk a porfogó. Te közben táncolva nyomtad el a szöveget a fiadnak. Ez az apa! Igen Nagy voltál – Pisze odafutott hozzád, s egy cuppanót nyomott a homlokodra. Másnap a gyermekeitek ismét az iskolában voltak, s osztályfőnöki órán a felnőtté válásról beszélgettek. Persze a mai diákok már hamar túlesnek ezeken a dolgokon, de a tanárnak az óra anyagát, mégis csak le kell adni. A szünetben Lusti fiad dobta újra fel a témát: – Na, pajtikáim! Kíváncsiak vagytok-e, hogy mi is van a lányok szoknyája alatt? Esetleg, Bugyika, vagy tán mókuska? – erre Joci: – azt meg hogyan tudjuk meg, te nagy okos? Tudod, hogy ezekhez a lányokhoz egy újjal se mérhetünk, mert kipenderítenek bennünket a suliból. – Kis apám! Nem kell más hozzá, csak egy kisebb méretű tükör, ami a cipőd orrára van ragasztva. No, Kinek van otthon tükre, mert rágógumink az van ugye:- Nyomta a szöveget Lusti. – Az meg minek? – akkor ti sem ismeritek ezt a trükköt? Elmagyarázom! Szóval! Az egyik lányt kiszemeljük, természetesen, majd sorban mindegyiket. Lám, ti elterelitek a figyelmét és én, majd odasomfordálok a háta mögé. óvatosan lehajolok, mintha a cipőfűzőmet kötném, de közben a rágógumival a tükröt odabiggyesztem a cipőm orrára. Én, majd Mellétek állok, a tükrös lábamat meg lassan becsúsztatom a szoknya alá. Értitek, már nagy okosok? Arra kell ám figyelni, hogy a lányok ne szúrják ki, hogy fent akadt a szemetek! – Lusti! Hogy, ez mekkora egy ötlet? – mondta fellelkesülve Joci. Az életetek közben a szekrénysor és a tükör hatására, nagyon is megváltozott. A pisze lánykád egyre többet nézegette magát bennem, míg a haját fésülte. – Anyácska! Hogy én milyen szép vagyok? – s billegette magát ide-oda. Lusti apjához ment: – apa! Van nekünk üvegvágónk?- Az meg mi a bánatnak neked?- Mivel ti úgysem látjátok a tükröt, én le szeretnék belőle vágni egy csíkocskát! – Levágok majd én neked mindjárt egy nagy maflást!- Jól van, na! Csak vicceltem. Amúgy nincs nekünk kicsike tükrünk? – Csak nagyapád borotválkozó tükre van, de az számomra emlék. Amúgy meg nincsen üvegvágóm se!- had törjem össze a papa tükrét: Még, csak az kéne! Az hét év szerencsétlenséget hozna! Másnap a srácok egyeztettek tükör ügyben: – Nincs senkinek sem kis tükre, ám, van megoldás. – Mondta Joci. Toméiknál vidéken búcsú lesz. Ott lehetne olyan tükröt lőni, ami, most a lányoknál a favorit. Tudjátok, pici kerek, s a hátoldalán a Sandokan, a Maláj tigris vigyorog. Lusti hazamenve olyan dolgokat művelt, amitől még az apja is elájult: – Mi van veled Lusti fiam? Elgurult a guriga? Te soha nem szoktál takarítani! Na, haljam! Mit is szeretnél?- apa! Hétvégén leugranék a srácokkal Toméikhoz vidékre, mert ott búcsú lesz. Én még nem voltam ilyen helyen! Ugye elmehetek? Erre a homlokodat vakartad, mert te is voltál fiatal: – Megbeszélem anyáddal. Nem ígérhetek semmit. Reggel a feleséged odalépett a fiadhoz: – elengedünk a hétvégén, de magatokkal viszitek Piszét is! – Ne, már anya! Még, hogy vigyem magammal ezt a kis békát? – Nincs vita! Ha viszed, mehetsz, ha nem akkor te sem mégy. Már a vonaton zötykölődött a banda, s piszével még három lány is együtt utazott. Tomi várta is őket az állomáson: – Mi a túrónak hoztátok a csajokat? – Mert ha ők nincsenek itt, akkor mi sem vagyunk. – Érted apafej? – Mondta Lusti. A fiúk a céllövölde felé vették az irányt: Na, figyeljetek ide kis haverok! Egy tükör kettő pálcán áll! Egy lövést mindenki téveszthet. – osztotta az észt Lusti. Lám, Potyogtak is a tükrök lefelé rendesen, s fogyott is a pénz a zsebükből. Most már csak Jocinak nem volt tükre, s pénze is csak már egy lövésre, volt elegendő. Gondolt egyet: – akkor most a pálca helyett a tükörre célzok. Hát, Lőtt. Puff-puff. Ő Halotta is a tükrön koppanó töltényt. Ám, most még hangosabb, volt a kisebbség: – Ej! Te semmirekellő! Há szétlőtted a tükrömet. Pedig a lányok, hogy szeretik a sandokant, a túr bánost! Fizesd ki öcsém, mert kirángatlak a gatyádból! A fiúk körbeállták a barátjukat: – Hátrébb az agarakkal apafej!- Bökte a szót Lusti. Ha nem hagyod abba a siránkozásodat, akkor mi elhíreszteljük azt, hogy össze visszahord a puskád. Ide aztán ne jöjjön ám senki lőni. No, jó van! Jó van. Tessék öcsi még a tükröt is neked adom. Legyen hozzá hát szerencséd! – s útjára engedte a srácokat. Jocinak, igaz, hogy törött tükre volt, de mégis csak lehetett valamire használni. Másnap a suliban meg is indult a lányok becserkészése, ám hogy sikerrel is jártak-e? Ezt, egy másik történetben, majd el is olvashatjuk…

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!