Kuczori dűlő

Tükörtestvérek

Péter és Pál jóbarátok voltak már óvodáskoruk óta. Egy óvodába, egy csoportba, sőt még az általános iskolába és a gimnáziumba is együtt jártak. Olyanok voltak, minta az ikerpárok, pedig még csak rokoniszál sem fűzte őket egymáshoz.
Kimondottan lelkitársként éltek. Egy – egy eseményre egyformán reagáltak, ha szomorúság, vidámság, vagy épp huncutság történt.
A tanító néni azt mondta nekik: – Tudjátok, mik vagytok Ti?
Neeem! – válaszoltak szinte egyszerre mosolyogva.
Olyan ritka az ilyen barátság, mint a fehérholló. Én szerintem fiúk, tükörtestvérek vagytok!
Nem tudom másképp jellemezni ezt a viselkedést. A srácoknak tetszett ez a kifejezés. Kicsit így testvéreknek érezhették magukat.

Péter nagymamája elvitte unokáját és Pált, Budapesthez közeli búcsúba. Mivel mindketten szerették a focit, Ők maguk is rúgták a bőrt a lakóhelyük csapatában és a Ferencváros nagy szurkolói lévén tükröt kaptak emlékbe, amin a Fradi csapatának a játékosai arcképe sorakozott. Másik oldalán pedig fényes tükör csillogott. Ezt az ajándékot nagy becsbe tartották. Úgy vigyáztak rá, mint a szemükfényére.

Az iskolásévek hamar elszaladtak. Leérettségiztek. Ezután kissé lazább lett a kapcsolatuk. Péter egyetemen, Pál főiskolán, folytatta tovább tanulmányit. Továbbra is barátok maradtak csak kevesebbet találkoztak.

Előbb Pál számára, később Péternek is eljött a nagy nap. Családot alapítottak. Az szinte adódott, hogy házassági tanúként hitelesítsék egymás frigyét.

Szépen haladtak előre: család, lakás, autó. Sokat dolgoztak, talán túl sokat is! Mindent megadtak a családnak. A baj akkor kezdődött, amikor létszám leépítés miatt utcára kerültek. Alkalmi munkákból éltek, mindennaposak lettek a veszekedések. Így hát jobbnak látták, ha elválnak. Nagyjából egyszerre történt, de ezt nem írták meg egymásnak. Nem szégyenkeztek egymás előtt, de nem akartak a másiktól anyagi segítséget kérni, bár sokat gondoltak arra, mi lehet tükörtestvérükkel.

Eltelt egy bő év az utcai életből. Pál csodálta a természetet ezért is tanult kertész mérnöknek. Jelenleg alkalmi munkából élt. Minden délután szép, rendezett parkban üldögélt a kedvenc padján. Este elvonult éjszakai szállására. A parkban szerették, szívesen segített bármiben. Szükség esetén megjavította a hintát, a padot. Ezért hálából kapott finom süteményt, csokit, gyümölcsöt, mikor, mit.

Egyik délután, ahogy ott üldögélt a padon újságot olvasott. Valami furcsa jóérzés járta át a lelkét. De rég éreztem ilyet! – gondolta magában.
Hírtelen árnyék takarta el a napot. Felnézett, nem akart hinni a szemének Péter állt előtte.
Hát Te? – kérdezte meglepődve. Barátja nem szólt semmit csak átölelte zokogva. Percekig peregtek a könnyek. Hosszas beszélgetés után derült ki mindketten munkanélküli hajléktalanok.
Látod Péter! A tükörtestvéreknek a sorsuk egyformán alakult. Igaza volt a tanítónéninknek, jegyezte meg Pál szomorkásan. Amikor túltették magukat a találkozás bánatán, örömén, úgy döntöttek együtt maradnak.

E naptól fogva kicsit könnyebb lett a lelkük. Annyira nem fájt úgy a magány. Elérkezett a szilveszter, lassan bekopogott az újév. Megbeszélték újévi fogadalmat tesznek. Január másodikán elválnak egymástól. Egyik jobbra, a másik balra próbálnak szerencsét. De egy év múlva szilveszter napján Pál kedvenc padjánál találkoznak. Addig nem keresik egymás társaságát bármi is történjen.

Péter buszra szállt, megsem állt a következő nagyvárosig. Ott talált egy nagy építkezést. Érdeklődött munkaügyben az ott dolgozó munkásoktól. A főnökhöz küldték nagy lelkesedéssel indult el, de amikor megpillantotta egy szó sem jött ki a száján. Csak állt némán szégyellte magát mi volt és mivé lett. De nem így a vezető! Rámosolygott, átölelte: – Péter Bátyám hogy kerültél ide? – érdeklődött. Péter meglett férfi létére meghatódott. Milyen úriember lett belőle egykor ő volt a tanító mestere, most meg…. Gyere, be az irodámba mesélj! – kérlelte Gábor. Péter elmesélte mi történt vele. Gábor együtt érzően bólogatott.
Én segítek neked, nem fogadok el semmi kifogást! Megtanítottál a szakma összes dolgára, szépségére, nehézségére, mindent, ami hozzá tartozik az adott épület építéséhez a segédmunkától a mérnökiig. Itt a lehetőség törlesszek Neked.
Hát, jó! – elfogadom, köszönöm szépen Gábor fiam. Avagy Főnök Úr!
Ettől a rövidke mondattal mosolyra húzódott a szájuk.
Hozzánk költözöl, van a garázsom mellett egy kis garzonlakás, most üresen áll addig laksz benne, ameddig csak akarsz.

Péter sorsa jóra fordult. Nem így Pálé. Továbbra is úgy élt, mint eddig. Bár akadtak jó emberek körülötte, de az anyagiak nem rendeződtek számára. Péternek gyorsan teltek a napok, hónapok. Pálnak lassabban. Néha esténként elővették a féltve őrzött búcsúfiát forgatták kezükbe, emlékeztek a régi szép napokra.

Ősz lett novembert mutatott a naptár. Várták a találkozást hiányoztak egymásnak. Péter gondolkodott mit vigyen tükörtestvérének. Végül úgy döntött, majd együtt bevásárolnak. Ki tudja, mire van szüksége. Meglepetésként előveszi, a tükröt megkérdezi tőle: Emlékszik még rá? Vajon Ő is magával hordja? – elmélkedett.

Végre elérkezett december 31. Bár délutánra beszélték meg a találkozást, de Péter korán reggel elindult. Valami furcsa érzés uralkodott rajta. Megérkezett a parkba. Gondolta elsétál a padhoz hátha ott a barátja. Egyre nyugtalanabb lett. Amint közelebb ért látta két ember tevékenykedik valamit a padnál. Mi lehet az Istenem? Valami baj történt? Egyre gyorsabban lépkedett, futásnak eredt. Borzasztó látvány tárárult a szeme elé. Kiskoszorút raktak a padra a szeretet szolgálat emberei ezzel a felirattal: „Pál megfagyott itt a padon, szilveszter hajnalán.” Péter térdre rogyott záporoztak a könnyei.
A munkások megkérdezték: – Talán a barátja? Barátom? – ennél több a lelkitestvérem, a tükörképem volt, és az is marad örökre!
Az egyik munkás a kezébe adta a becsbe tartott régi tükröt.
Uram! – ezt a tükröt szorította Pál a kezében, amikor rátaláltunk. Meg lehet, Önnek ez számít valamit.
Igen! – köszönöm felelte Péter szomorúan, de ugyanakkor hálás tekintettel nézett a kedves emberekre.

Most két tükröm van, de azt a régi képet nem láthatom soha többé benne!

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!