Orion

Idegenül

Idegen, ismerős az arcod, szemedben
Felragyog és izzik szigorú Szerelmem.
Ajkad vékony vonalában megbújt anyám,
S Mosolyodban integet izgatottan apám.
Öcsém ül a füled hegyén, s szemöldöködben
Nevet rám húgom. Árnyékok szemgödrödben
Azok, akik elmentek, vagy születésükre várnak.
Nagymamám virágot szed közben hajadban, Sárga
Napraforgóktól roskad öreg keze. Barátaim állad
Hegységében hajkurásszák álmaikat. Sápadt
Arcbőrödön futó ismerőseim lábnyomai. Lélegzeted
Talán elfújja őket. Idegen! Idegenül nézlek.
Arcod az arcom, nem ismerem, hát kérlek,
Had ismerjem meg! Idegen, megtanulom minden
Arcvonásod! Ujjaimmal ismerkedem, hiszen
Szemem elárul, mert magát a szem nem látja
Valójában, csak hamis tükörképben. Csak téged látlak.

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!