Pihepötty

Egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. Gondolataim mindig hozzád vezetnek. Nem tudom lezárni a múltam. Egy éve nem találkoztunk, gondoltam felhívlak. Néztem, néztem a mobilom, majd lassan felé nyúltam, de nem mertem felvenni. De hát, mitől félek? Nem fog az a mobil bántani. Eszbe jutott, te is mindig olyan kedves voltál velem, nem fogsz telefonon keresztül kiabálni velem. Lehet, örülni fogsz, amiért újra hallod a hangom. Jó…nem várok! Megkeresem a számod, és már hívlak is. De, mit mondjak? Hiányzol? Szeretném újra kezdeni veled? Szükségem van rád? Gondolataim közben megnyomtam a gombot, és már hallottam a csörgő hangot. Egy sípszó után egy gépi hang beszélt:
– A szám már nem létezik…
Szomorú lettem, olyan érzésem támadt, mintha a szívem szomorú dalát egy hegedű, mély hangján játszaná el. De nem adtam fel. Nem kell nekem telefon, tudakozó, hisz tudom merre laksz. Két perc, és indulok. Cipő, kulcs, és már szaladok le a harmadik emeletről a lépcsőn. Nincs időm megvárni a liftet, mert úgy érzem, ez az utolsó alkalom, hogy megtaláljalak.
Negyven percbe telt, mire elértem abba a hosszú utcába, ahol laksz. Elfelejtettem a házszámot, de eszembe jutott, hogy a jobb oldalt kell néznem. Lassan megyek, nem sietek, türelmesnek kell lennem…
Azt a kutyafáját! Már majdnem az utca végére értem, de még nem találom a házat. Próbálok még lassabban menni. Reménykedem benne, épp kint leszel az udvaron. Valami dolgod lesz, és én majd meglátlak. Már alig döcög a kocsi. Ha erre jönne egy biciklista, biztos lehagyna. Nem hiszem. Még mindig nem találom azt a házat, ami halványan a férjembe van.
Végre, ott látok valakit a csapnál. Közelebb megyek, a szívem kezd egyre hevesebben verni. Megfordul… de sajnos nem te vagy. Még szomorúbb, és egyre türelmetlenebb lettem. Már elérkeztem az utolsó házhoz. Megállok, belenézek a visszapillantó tükörbe. Az utca üres, senki nem sétál erre. Még várok. Hátha, épp a boltba kell menned. Mindegy hova indulsz el, csak kérlek lép ki a kaputokon, hadd lássalak… Becky, látnom kell! Öt perce bámulom a tükröt, majd lassan elindulok haza.
Eltelt azóta egy év, még mindig egyedül vagyok. Nem tudlak elfelejteni. Ennek a telefonnak is most kell megszólalnia? Ismeretlen szám. Nincs kedvem beszélgetni. Pár másodperc, és már abbahagyta. Nem szól. Csend van. Újra a gondolataimban keresem az arcod, amikor jött egy üzenet. Jól van, megnézem, ha ilyen gyorsan jött.
„ Helló Tim! Becky vagyok. Zavarhatlak egy picit?”

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!