Mese magamról

Jelige: „hol a fény?”

Mese magamról!

(Találkozás a kefekötővel)
Mottó: Magamat kigúnyolom, de másoktól nem tűröm el.
Hol volt, hol nem volt, a Hangos óceánon túl a Fehérbot hegyeken innen, volt nekem egyszer egy jó látásom. Szépen éltünk éldegéltünk, ám egyszer csak mit ad Isten: ma sem tudom hol és mikor én a látásom, elveszítettem. Nagyon sokáig kerestem, de sehol meg nem leltem.
Így aztán pályáztam egy helyre: a Vakok intézetébe Pestre.
A felvételi vizsgán mikor a foglalkozáshoz értünk, az elnök asszony váratlanul azt kérdezte

- Mondja iszik?

- Ó nagyon kedves, de nagyon, csak egy picit.
- Nem akarom megkínálni! Csak azt kérdem szokott-e alkoholt fogyasztani, mert azt itt szigorúan tilos!
- Kikérem magamnak, az alkoholnak színét se látom, szagát se…

- Jól van, nyugodjon meg. Beírom, hogy kefekötő.

- Tessék? Én?

- Igen maga!

- De csókolom, a kefekötő az iszik.

- Miért inna?

- Mert szomjas. Nem ismeri a mondást, hogy iszik, mint a kefekötő?
- Nálunk nem iszik! Nézze a kefekötő az egy nagyon fontos szakma. Ha nincsen kefénk, nem tudunk kefélni.

- Csókolom nekem már vagy három éve nincs egy kefém se.

- No, látja és tud kefélni? Ugye nem?

- Bocs, de mindent azért nem szed ki belőlem.
- Nézze, fejezzük be! Föl van véve, várja a behívót! A viszont látásig.

- Köszönöm várom! Iszunk látásig.
Bevonultam. A fő ápolónő megmutatta a szobát, az ágyamat, s azt mondta várjak, majd jönnek haza a fiuk.

- Hol vannak a fiuk?

- Dolgozni.

- Csókolom, azt úgy kell mondani „a fiuk a bányában dolgoznak”.

Az ápolónő szó nélkül sarkon fordult. Még hallottam, hogy halkan mondja ez is bolond. Utána megszámoltam az ágyakat éppen 7 darab volt. Elnevettem magam te szent vakondok megvakult a hét törpe? Eszembe jutott a kis Kuka, mert (ott dolgoztam a kukásoknál,) mindig bejött hozzám beszélgetni. Egyszer elmesélte, hogy lesték ki Hófehérkét a fürdőszobában. Egymás vállára álltak és a hetedik pont belátott a kisablakon, s közvetített:

- Csend legyen! Bejött. Levetette a köntöst. Nincs rajta semmi!

- Sehol?

- Sehol.

- Már a kádban van! Szappanoz, most zuhanyozik, most leguggol, most felállt!

- Nekem is!

- Nekem is!

- Nekem is!

- Nekem is! – és a hét törpe egymás hegyére hátára esett.
Haza jött az első bányász:

-A főasszony azt kérte vezesselek be az életbe. Meg hívlak egy sörre jó?

- Jó! Kefekötő vagy?

- Igen honnan tudod?

- Nem tudom, csak tippeltem.

- Jól tippeltél, majd totózunk. Kapaszkodj belém, indulunk!

S mentünk, mint a rakéta. Mondtam is magamban: ha ez a fiú látna, fénysebességgel szállnánk. Így azonban csak hangsebességgel mentünk, … neki egy nagy fának. Kefekötő megpaskolta és azt mondta:

- Hányszor mondjam még, hogy rossz helyen állsz!?

(Ez is bolond, gondoltam.) Na, jól van. Két bolond egy pár.
A harmadik korsónál meg szólalt a fiú:

- Béla vagyok.

- Béla?

- Béla.

- És vak?

- És vak.

Vak Béla, mint a király.

- Igen de én nem vagyok király. Tudod ki a király nálunk?

- Nem én!

- Hát a félszemű! Még ezt sem tudod? Téged hogy hívnak?

- Kádár Jánosnak

- Micsoda?

- Úgy, mint ott fent?

- Igen én vagyok az MSZMP KB első titkára.

- Hú, az anyád! Tényleg te vagy, megismerem a hangodat! Hogy kerülsz ide?

- Meghívtál egy sörre.

- Ez igaz, de te fizecc, mert neked több pízed van. A szemeddel mi lett kilopták?

- Mi bajod van?

- Semmi. Ha kilopjátok a nép szemét, akkor egymásét is.

- Kire gondolsz Béla?

- Ne mondjunk neveket. Változások lesznek és lesz, aki ott is sokra fogja vinni.

- Honnan tudod te ezt?

- Onnan, hogy látó vagyok.

- Most beszéltük meg, hogy vak Béla vagy.

- Jövőbe látó, te bibás!

- Cigány vagy?

- Nem, csak van bennem egy kis vonó.

- Lenyelted?

- Jani ne hülyéskedj, értsd meg, hogy vége lesz!

- Minek lesz vége Béla?

- Hát a cicializmusnak!

- Moszkvában is?

- Igen Moszkvában is!

- Akkor jó, mert már úgyis untam azt a sok nyalást.

- Beszéljünk másról.

- Milyen a vak élet Béla?

- Húzós, Jani de ki lehet bírni.

- Nőt lehet szerezni?

- Persze, hogy lehet nekem egyik nap majdnem sikerült. Képzeld el Jani, mentem a villamoshoz és egy gyönyörű nő segített.

- Honnan tudod, hogy gyönyörű volt?

- Jani tanuld meg, hogy amelyik nő gyönyörű azt még a vak is látja!! Képzeld, a villamos végénél azt kérdezte a gyönyörű: ”Hol jó magának hátul vagy elöl”?

- Ezt kérdezte?

- Ezt Jani.

- Mariska sose kérdezte tőlem.

- Hagyjad most Mariskát!

- Na és mit mondtál Béla?

- Dadogtam Jani, hogy hát, hát, hát, de elől szoktam. ”Jobb is ott elől magának a vezető mögött” mondta ő.

- Ez egy okos nő volt Béla.
- Jani tudod, hogy a nők beléd látnak?

- Tudom Béla.

- Képzeld el, segített egy nő. Én fogtam a karját, mert tudod nekünk így a legjobb. Azon gondolkoztam: vajon hogy nézhet ki ez a hölgy, mikor váratlanul megszólalt:

-”Mondja kutyával még nem próbálta?

- Eszembe se jutott csókolom.

- Pedig azt mondják, hogy kutyával jó.”

- Az az ő dolguk- csókolom.”

- Mondd Béla, mi kell még a vaknak?

–Ész Jani!

- Neked van és nekem is van.

- Honnan tudod, hogy neked is van?

- Elmondom, mi történt a minap: bementem a boltomba és megálltam. Szokás szerint rá támaszkodtam a fehér botra és vártam a soromra. Hallom, hogy egy kis srác vicceket mesél. Éppen azt kérdezte: – Tudjátok-e minek megy a vak az erdőbe? – te Jani olyan csend lett, hogy hallottam, hogy mindenki rám néz. Na, mondom pont jókor jöttem én is ide. (Úgy látszik a választ csak én ismerem) a gyerek felé néztem s mondom: „Fának!” A kissrác rám néz s azt kérdi „Te tudod?”

- Én ne tudnám? Öcsi. – nem kell ahhoz erdő – igaz, Jani? Hallom, hogy az Anyja húzza ki a gyereket a boltból, s mondja neki „Te hülye pont egy vaktól kérdezted meg!!” – „A bácsi nem lát? Akkor azért tudta a választ!”
Másnap reggel mikor felébredtem hallom, hogy a szobában valaki kefél.

- Te Béla! Te kefélsz?

- Én Jani, az este belementünk a sárba.

- Hogy jöttünk haza te vak Béla?

- Hát úgy, Jani, hogy én jól ismerem ezt az utat.

- Látod milyen az élet?

- Te ezt az utat ismered jól, én pedig a szocializmus út-ját!

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!