Mitől forog ilyen jól az agykerék

Jelige: „flower95”

Mitől forog ilyen jól az agykerék?

Amikor tehetem szeretek sokáig aludni. Bár ma sok dolgom volt, ezért korán kellett felkelnem. Így volt ezzel János úrfi is, aki nagyon kiváltságosnak érzi magát a sok pihenéstől. Nem volt munkája, amikor tehette csak aludt, evett, a nők után járkált. Így ragasztotta magára a János úrfi jelzőt. Édesanyjának meggyűlt vele a baja, ugyanis ő tartotta el harmincéves fiát. Anyja semmirekellőnek nevezte őt, míg János úrfi beadta a derekát.

A mai napon János elindult állást keresni. Végigjárta az összes kocsmát, boltot és a szomszédokat, vajon hol keresnek munkaerőt. Már éppen hazafele kullogott, amikor egy villanypóznára kiragasztott kék színű cédulát látott meg. Kedvenc színe a kék volt, ezért közelebb ment és szemügyre vette. Nagyot nézett János, mert az a papír valójában egy álláshirdetést reklámozott.

Nem hiszek a szememnek! – gondolta János úrfi.

A nagy meglepődés után folytatja hazafele vezető útját, majd otthon kipiheni mai fáradalmait.

Másnap úgy döntött, újra szerencsét próbál. Megborotválkozott, elegáns viseletet öltött magára és felvette legfényesebben csillogó bocskorát.

A háztól az álláshirdető épület körülbelül nyolc sarokra volt, tehát biciklire pattant. Az ötemeletes magas épület már messziről látható volt. Ahogy belépett az ajtón mindenki figyelmes lett a bocskor kopogására. Az ott dolgozó titkárnőtől útbaigazítást kapott, aztán leült a többi, állásra jelentkező férfi közé. Várakozás közben azt hallotta, hogy az állást meghirdető személy fene nagy rafináltsággal választja ki emberét, de János úrfi nem tántorodott meg. Másfél óra elteltével sorra került.

-         Jó napot Uram! – köszönt János a kisterembe belépve.

-         Jó napot magának is! Mi a neve? – kérdezi az ablaknál álló idősebb férfi.

-         Kovács János vagyok – felelte.

-         János! Csapjunk bele a lecsóba! Felteszek pár kérdést magának, az alapján döntök – mondta gúnyos vigyorral arcán az idős úr.

Az idős úr a felvételin a jelöltek morális képességeire próbált következtetni kérdései által.

Utolsó kérdése így szólt:

“Mész az úton az autóddal, amiben rajtad kívül csak egyetlen utas fér el. Hirtelen meglátsz egy buszmegállót, ahol hárman állnak:

1. Egy öreg néni, aki láthatóan a halálán van, orvosi segítségre lenne szüksége

2. Egy nagyon régi kedves barátod, aki egy ízben megmentette az életed

3. Álmaid nője, akibe első látásra szerelmes lettél.

A kérdés: melyiküket vinnéd el, ha tudjuk, hogy csak egyet választhatsz közülük?

Ha a nénit, akkor esetleg sikerül megmentened az életét.

Ha a régi barátod, akkor visszafizetheted neki a régi tartozásodat.

Ha álmaid partnerét, akkor esetleg egész hátralevő életedet boldogságban töltheted.”

János ekképp válaszolt: “Megállnék, odaadnám a régi ismerősömnek a kocsikulcsot, hogy vigye el az öregasszonyt a kórházba, én pedig álmaim nőjével megvárnám a buszt.”

Az állást kínáló ember ámult-bámult János úrfi válasza után. Egy ideig tátva maradt a szája, majd így szólt:

-         Kovács Úr! Én még ilyen választ nem hallottam effajta kérdésre.

-         Sajnálom Uram, én jobb választ nem tudok Önnek adni.

-         Ne szabadkozzon kérem, a lecsóját jól megfőzte. Ennél jobb válasz nincs is. Fel van véve, mától maga lesz a cég asszisztense. Holnaptól kezdhet is – mondja örömmel János leendő főnöke.

Egy hónap elteltével János nagyszerű karriert futott be. Édesanyja büszke lett rá, hogy fia élete jó irányba sodródik. János minden hétköznap reggeltől késő délutánig irodájában szorgoskodik.

Egyik nap azonban Bélteczky főnök Kovács Úr irodája előtt elhaladva furcsa zajokat hall, ezért úgy érzi kénytelen bekopogtatni hozzá. Senki nem nyit ajtót többszöri kopogtatás ellenére sem és a különös morajlások még hangosabbá válnak. A főnök úr nem tétováz tovább, benyit.  Bélteczky úr meglepődve veszi észre, hogy legjobb alkalmazottja az irodai asztalon ágyat vetve alszik iszonyat hangos horkolások és nyálcsorgások közepette. A főnök nem hisz a szemének, mérgében kiabálni kezd.

-         János maga mégis mit csinál?

-          Ne tessék zavarni! Én mindig így dolgozom. Mit gondol, mitől forog ilyen jól az agykerék?

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!