LÁTÁSTRÉNING

Megkérjük tisztelt olvasóinkat, hogy észrevételeikkel és kérdéseikkel Vén Pétert, a cikk íróját keressék, egyesületünknek nem áll módjában további tájékoztatást nyújtani!!! Elérhetősége a cikk végén található!

Látástréning gyakorlatok

A pislogás, a tisztán látás képzete

A legkönnyebben alkalmazható pihentető gyakorlat a pislogás. A hibás szem olykor ritkábban pislog. Nem mindenkinél, de elég sok esetben. Naponta, a szemüveget félre téve – először csak néhány percig – figyeljen oda mindenki a pislogásra. Különösen, ha nagyon koncentrál valamire. Később is figyelje a dolgot. A pislogással fokozatosan elfelejtjük a hunyorgást, a homlokráncolást, és a meredt bámulás ellen is nagyszerű ellenszert kapunk. Ez utóbbiak mind helytelen nézési szokások. A pislogás lassan újra automatikus, pihentető, az éles látást segítő képességünk lesz a helyes nézési szokásaink tárházában.

Újabb kihívás a látás újra tanulása terén, hogy oda is kéne figyelni arra, amit nézünk. Ne csak bambuljunk a gondolatainkba mélyedve, hanem legyünk ott, amikor valamit nézünk. A titok másik része, hogy élesnek is kellene elképzelni mindent, amit figyelünk, bár szemüveg nélkül sűrű homályt látunk. Nincs itt semmi képtelenség, ha belegondolunk. Ha becsukjuk a szemünket, a homályos tárgy élesen megjelenik a fejünkben. Álmunkban olyan tájakon járunk, ahol sosem jártunk, mégsem keressük a szemüveget, annyira tiszta a kép. Még a vakoknál is. Nem könnyű, mondják sokan, mert nyitott szemmel bezavar a homályos valóság, de meg kell tanulni a homályosra rátelepíteni egy éles képzeletet, ami elfogadhatatlannak, bizarrnak tűnik a lineáris gondolkodásunknak …

Ha ránézünk valamire, akkor az agyunkban azonnal megjelenik egy emlékkép is, amely együtt fut a látással. Ez az emlékkép gyenge a rosszul látóknál. Mihelyt olyan erős lesz csukott szemmel, hogy már képesek vagyunk megtartani valamelyest nyitott szemmel is, elkezdődnek az, úgynevezett élesebb felvillanások a legkomplikáltabb látásproblémák esetében is.

Az se dermedjen le, aki nem tud vizualizálni. Mindenki tud, csak az a gond, hogy látni akarja a képet. Semmit sem kell látni vizualizáláskor, ez a titok! Csak rá kell gondolni a dologra, lazán, semmit sem akarva, és máris létrejött a megtanulhatatlan képesség.

A szem eltakarása.

A keringés megváltozásával összefüggésbe hozható szemproblémáknál – hályogok, retinakárosodás – és a szemtengelyferdülésnél, asztigmiával rendelkező egyéneknél kiemelten hatásos lazító praktikáról van szó. Természetesen nemcsak a látás problémái esetén lehet szükség relaxálásra, hanem bármely instabil testi nyavalya jelenlétekor. Szemüveg és kontaktlencse nélkül kell gyakorolni ezt a feladatot is.

Takarjuk el szemünket. Fordított V alakban helyezzük szemünkre tenyerünket úgy, hogy minden fényt kizárjunk. Ujjaink az orrunk felett egymáson nyugszanak a homlokon, míg a tenyerek alsó része az arccsonton helyezkednek el. A szemünk csukva van, a szemgolyót nem érintjük. Akár 3-5-10 percet gyakoroljunk így naponta, vagy súlyos esetekben 2-3-szor fél órákat, miközben gondolataink szabadon áramlanak, vagy éppen a látásteszt betűit képzeljük el lazán, mindenféle akarás nélkül… A megszabott idő elteltével húzzuk le kezünket és nézzünk körül. Pár pillanatig látásunk tisztább lesz, a látásteszt, ha nem is olvashatóbb, de kontúrjaiban feketébbé, szebbé válik. Csak pár pillanatig, ez igaz, de a látás az élesebb pillanatok sűrűsödésével javul és csak idővel csökken a dioptria. Ha nincs lehetőség eltakarni a szemet, akkor a szem lehunyása is megteszi. Gyerekeknél a szülőkkel együtt kell végezni a munkát, játékos formában.

Az ingázás.

Az ingázás szintén pihentet és növeli a látásélességet. Kis terpeszben végzendő a gyakorlat. Természetes lendülettel törzsfordításokat végzünk. Hintáztatjuk testünket jobbról-balra és vissza. Fejünk automatikusan fordul testünkkel. Súlypontunk a forgás irányába billen, ezért a másik láb sarka kissé megemelkedik. Figyeljünk a pislogásra. Szemünk nem néz semmire (!), csak fut a tárgyakon. Nem nézési, hanem relaxáló gyakorlatról van szó, ami lassanként szabályozza a módosult passzív szemmozgást. A mozgásra lehet figyelni, pláne behunyt szemmel, de, hogy mit látunk az indifferens, hiszen minden, különösen a közeli tárgyak olyan gyorsan futnak, hogy képtelenség lenne nézni őket. Akkor tökéletes a munka, ha az ingázás természetes, laza és a képek a test mozgásával ellentétes irányban futnak. Három-öt percnél több nem szükséges általában, de 3-4-szer is végezhetjük naponta – vannak, akik fél órákról számolnak be, míg képesek teljesen relaxáltnak érezni magukat is, látásukat is. Csinálják dülöngélve ülő helyzetben, aztán csak a fejet mozgatva, vagy csak képzeletben, mindenféle mozgás nélkül. Minden olyan, ami emlékezteti a testet a ritmikus mozgásra, megfelel. A hibás látású kicsiknél most is játékos ötletekkel állhatunk elő.

Az ingázási képességet odáig kell finomítani, hogy minden álló tárgy és teszt betű az agyunkban valahogy maguktól is képesek legyenek mozogni. Miután ez is illúzió, nehéz a dolgunk. Először a nagyobb ingázás jön be, majd egyre kisebb ingákat kell betanulni és belevinni a mindennapi életbe, mert ez a helyes nézési szokás segíti a munkánkat. A jó szem már csak piciket ingázik, kb. 0.5 centiket, vagy kisebbeket, ezt kellene elérni valahogy.

 

Nagyon fontos volna a szem fókusza helyett végre az agyunk fókuszának edzésével foglalkozni, ami maga a lazítás. Ez maga a központi beállítás, az éles látás értelme, ami csak a legnagyobb nyugalomban képes működni. Az éles látás maga a relaxált állapot. A központi beállítás is illúzió, mégis létezik. Sőt…

A központi beállítás feltételezi, hogy csak azt látjuk élesen, ahova éppen nézünk. Ez nagyon kicsi terület éles látás esetén, és nagyon nagy a kancsaloknál, magas dioptriák esetén, vagy a sok rosszul felírt szemüvegben. Ebből következik, hogy az éles látás magasiskolája sem különleges szemfelépítés kérdése, hanem kizárólag agyunk tudati kérdése – a rendkívüli centrális fixációé.

Haladó gyakorlatok

Az gondolkodik helyesen, akinek az a célja, hogy a jó nézési szokásokat bele kell rakni a fejébe, hogy ott újra automatikusak legyenek minden élethelyzetben.

“Olvasás”

A gyakorláshoz be kell szerezni, vagy innen letölteni: http://www.i-see.org/snellen.gif  egy látástesztet. A magunk által kivágott betűk, jelek, számok, stb. vagy szövegszerkesztővel elkészített bármilyen táblázat, amin a problémánknak megfelelő nagyságú betűk találhatók, jók lesznek. A színtévesztőkről sem feledkeztem el. Kattintson a következő linkre: http://www.szintevesztes.com/pic.htm

Átlagos problémáknál napi 5-10 perc gyakorlás elegendő, hogy utána egész nap sokkal jobban vegyük a látási akadályokat. Ingamozgással kezdünk pásztázni a sorokon, a betűkön, vagy akár egyetlen betűn, jelen. Nem szabad olvasni, hanem mozgatjuk a fejünket az asztalon lévő tesztanyag felett, vagy állva, ülve ingázunk a messzi tábla előtt. Tehát nem a hagyományos olvasás a lényeg, hanem a suhanás. Mindig az élesen látható sorokkal kezdjük. A távolság, a megvilágítás mindegy, csak lássuk jól a betűket. 10-15 ingázás már sokkal élesebb hatást kelt. Amint megállnak, hogy beleolvassanak a betűbe kíváncsiságból, rossz régi szokásból, azonnal feszíteni kezd a szem, a homlok, megfájdul a fejünk, stb. és elhomályosul a betű. Figyeljünk a rendszeres pislogásra, és arra, hogy most is minden sor, betű úgy tűnik, mintha az ellenkező irányba haladna. A következő lehetne egy olyan változat, amikor mondjuk becsukott szemmel, gondolatban csináljuk végig az egészet. Ismét élesebben látunk pár pillanatig, másodpercig.

A szemeket egyszerre, majd külön-külön, eddzük. Nem egyforma szem esetén a rosszabbikkal arányosan többet dolgozzunk.

Vegyünk elő egy apróhirdetést, és szemüveg nélkül tegyük olyan távolságra, amikor a legélesebb képet kapjuk. A rövidlátók esetleg 10 cm-re a szemük előtt fogják látni a sorokat, míg a nagyítós szemüvegesek csak valahol a karjuk végén, vagy annak meghosszabbításánál, esetleg még így sem ismerik fel a betűket. Kezdjünk el most is pásztázni a sorokon a fejünket is mozgatva. Nem olvasunk, nem akarunk látni, csak pislogunk és hagyjuk a szemet szabadon suhanni. Pár perc múlva élesebbek lesznek a sorok, vagy sorfélék, esetleg egy-egy betű bevillan, hogy aztán ismét elnyelje a homály. A rövidlátóknak más élményük lesz. Egy-két perc múlva messzebbről is tudják olvasni ténylegesen a sorokat, de nem csak ez a cél. Öt-tíz percig gyakoroljunk, majd később amennyit lehet. Ha túl közel érjük el az éles képet, a két szemes látás lehetetlen és külön-külön kell dolgozni a látószervekkel. A kancsalok és más komplikált eseteknél egyre hosszabb időszakokra ki-kiegyenesedik a hibás szem, világosabb lesz a szöveg, élénkebbek lesznek a színek. Ugyanez jelentkezik a színtévesztőknél, egyre több időt tudunk újságot, könyvet olvasni olvasó-szemüveg nélkül és talán már olyan közel, mint régen…

Nyomtassunk ki nagyon kisbetűs szöveget számítógéppel. 2-3-as nagyságú betűkre gondolok, amelyek nincsenek forgalomban és a monitoron csupán csíknak látszanak. A laser nyomtató simán kinyomtatja. A jobb tintasugaras printer is élvezhető sorokat ad. Kezdjük el az „olvasás” gyakorlását ezeken a mikroszkopikus sorokon is. Itt sem feledkezhetünk meg a behunyt és eltakart szemű változatról, a képzeletben is ismétlendő gyakorlatozásról. Ha kell, mozogjon a fej. Akkor eredményes a munka, ha minden sor, betű a fej és a szem mozgásával ellentétes irányban látszik mozogni.

A hosszabb szemeltakarásos gyakorlat részeként is vizualizáljanak egy-egy betűvel is. Naggyal is kicsivel is, mikro mérettel is.

Nap és fényfürdő

Akiknek komoly szándéka van, vissza kell találni az erős, természetes fényhez. Minden látástréning könyvben szerepel a nap és fényfürdő, de a káros hatás emlegetése nagyban túlzó. Gyerünk ki fokozatosan a napra, a téli időszakokat is használjuk ki. Behunyt szemmel forduljunk a nap felé és élvezzük gyógyító hatását. Napsütés hiányában nyitott szemmel is megleszünk, a vastag felhőtakaró, vagy a borús ég védelmet nyújt. Pislogjunk bele a felhőkbe, és ne féljünk a könnyektől. Ha még így is erős az ég fénye, egy szemmel kezdjük, a másikat eltakarjuk. Két-három nap, és megedződik a szem és nem lesz annyira kellemetlen a napos időben történő gyakorlás sem, amit lehunyt szemmel csinálunk. Talán a reggeli, és a lemenő nappal kezdjük. Óvatosan, pár pillanat is elegendő lesz először. Fokozatosan emelhetjük a pillanatok számát és hamarosan mindkét lecsukott szemet jól meg tudjuk napoztatni, mint nyáron, a strandon. Ha túl erős a hatás, vagy a nyári delelő nappal próbálkozunk, ne emeljük fel annyira a fejet. Egy-két hónap múlva a tiszta olvasás, a gyönyörű éles képek természetessé válnak, és nem igényeljük a napszemüveget többé. A napfürdő igazán haladó gyakorlata a „zombizás”. Tanuljuk meg, hogyan kell finoman megemelni a szemhéjat, miközben lefelé nézünk, és a szemfehérjére engedjük a napot pár pillanatig. Könnyezni fogunk, de hamarosan hozzászokunk, és a szemüvegesekre jellemző fényérzékenység is gyorsabban csökken, mint az előbbiekben. Ezek után megtanulhatnánk mindkét szemmel ugyanezt. Fokozatosan, óvatosan. Inkább csak reggel, aztán lehet többet délelőtt, az erősebb fényben. Mozog a fej ide-oda és idővel akár 10 másodpercet is könnyedén ki fogunk bírni a szemfehérje megvilágításakor. Pihenünk, aztán újra jöhet pár másodperc.

Óvatos előkészítés után fog menni a két szemfehérje egyszerre történő napoztatása. A szemfehérjén keresztül kapott fényimpulzus igen intenzív, különösen, ha a retina legérzékenyebb részére, az éleslátás helyére esik. Érdekes, megjelennek a szemfeneket behálózó erek. A fa gyökereire, a kiszáradt, megrepedezett talajra emlékeztetnek. Ha a fejet lejjebb hajtjuk, a fény beesési szöge kisebb, így enyhül a fényerő, a kényelmetlen érzés. Emelgessük és csökkentsük a beesési szöget, szoktatva a szemet.

A hályogok, a macula degenerációk nagy ellensége az erős napfény, és a meggondolt alkalmazásával minden esetben jó eredményeket lehet elérni.

A szemfehérjére eső kis ideig tartó fénynek semmilyen káros hatása nincs. Először kellemetlen a rossz szeműnek, a macula degenerációban szenvedőnek, a zöld- és szürkehályogosnak, mert stressz keletkezik az erős, szokatlan fénytől, de fokozatosan hozzászokik a legkomplikáltabb eset is a dologhoz, és gyógyulni kezdenek a szemgolyó fizikális elváltozásai.

Akinek pedig az erős napfénytől úgymond károsodott a látása, mindig kiderült, hogy csak mentális stressz érte és minden esetben meggyógyította egy félórás szemeltakarás, majd egy intenzívebb napfénykezelés.

1.) Minden komoly jógakönyvben szerepel a felkelő, vagy a lemenő napba nézés, mégsem lett baja senkinek a jóga vagy négyezer éves fennállása alatt…

2.) Ha a szegény bányalovakra gondolunk, amik megvakultak a fény hiánytól a tárnákban, akkor mi várhat ránk, a szegény emberiségre, akik egyre inkább plázákban töltjük életünket?

Óvatosan, finoman a napkezeléssel!

Végül a szemüveg levételének gyötrelmeiről

Aki jól halad, hamarosan az életbe is beleviszi az egészséges nézési szokásokat. Jó világítási körülmények között kimegy az utcára, elmegy vásárolni, csak vésztartaléknak viszi magával a szemüveget. Aztán ki kell próbálni a rosszabb megvilágítás mellett történő szoktatást. Az esti, a műfény melletti, a sötét, a holdfény alatti próbálkozást. A földalattit, a szórakozóhelyeket, színházat, mozit, és még mindig szemüveg nélkül. Aztán jöhet az árnyékban, a félhomályban végzett olvasás, nézési gyakorlat.  Aztán a ház körüli részeken, az utcán eddzük magunkat szemüveg nélkül. Ismerős helyen tehát, majd fokozatosan tágítani a gyakorlóteret. Sok gyenge látású annyira fél, hogy csak segítséggel mer első időkben kimenni az utcára még napsütésben is. Nem láthatja a lépcsők szélét és mélységét, az emberek arcát, stb.

Ha komoly az előkészítés, kemény a munka, gyorsan fog menni a rosszabb körülmények között történő szemüveg, kontaktlencse nélküli alkalmazkodás. Ez maga a rögös út, a szelíd módszer lényege, amin senki sem fog helyettünk végig menni.

 

Jó munkát és sok sikert kíván: Vén Péter hivatásos szemtréner, szakértő (ETI törzsszám: 10/1997/SZT), aki bármilyen kérdésre azonnal válaszol. Cikkeimet itt tessék olvasni: Natursziget

Akik egyénileg akarják megtanulni az otthoni teendőket, egyéni tanácsra, tanácsadásra van szükségük, klikkeljenek a fentebbi névre és írjanak, telefonáljanak időpontért! Több egészségpénztár a partnerünk.

Elérhetőség

Vén Péter
E-mail: info@szemtorna.hu
Tel.: +36-1-2161976
1095 Budapest, Mester u. 57.

Forrás: www.latastrening.hu

Vén Péter hozzájárulásával, melyet ezúton is köszönünk!

Előző oldal
Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!