Hóvirág

Igaz történetek a családban

Közeledett a nyár vége, egyre rövidebbek lettek a napok és hűvösebbek az éjszakák.

Hajnalodott már az ég alja a borulni akaró ég sem tudta mit tegyen az erőszakoskodó napsugárral.

Julia arra gondolt fekve az ágyában, milyen jó lenne, ha az őszi majd téli estéken és éjjeleken már nem lenne egyedül.

El is határozta megfőz, majd ebéd után elmegy nászasszonyához, és kifundálnak valamit.

Már volt egy ötlete, de mivel mindent megbeszéltek ezt sem dönthette el egyedül.

Így is lett, ebéd után felkerekedett és a csendes unalmas kis utca csendjében szinte hallotta erősebben dobogó szívét.

Az ablakból Örzse néni már látta közeledő nászasszonyát, ment is eléje, hogy minél előbb betérjenek a belső szobába, ahol az öreg Dani az Örzse néni férje, nem hall semmit a közelgő beszélgetésből.

Bár ette a kíváncsiság nagyon. Elő is vett a szekrény aljából egy kupicával, lehúzott annak örömére, hogy drága felesége most úgyse látja kíváncsiságból eredő nagy szomját !

No a két asszony meghányta-vetette a napi dolgokat, majd Julia rátért jövetele okára.

-        Hát tudja Örzse nénje járatok én egy újságot, amibe igen nagy dolgot olvastam.

-        Már igen régóta özvegyi sorban élek, úgy hogy beleuntam az özvegyi egyedüllétbe.

-        Annyira, hogy elhatároztam írok ennek az embernek.

-        Milyen embernek? – kérdezte nászasszonya.

-        Hát ennek-e! – húzta elő a zsebéből az összehajtogatott újságját, majd szétterítve olvasni kezdte a hirdetést.

-        Jól meggondoltad Juli ?

-        Ez az ember is egyedül van, de nagyon. Én is. Mit kell ezen beszélni, írok, meghívom, aztán majd meglátjuk!

-        De ebbe az öreget is be kell avatni Te Juli !

-        No hát avassuk be !

Így is lett, mire a békák altatót daloltak az átal eső vizében, a két asszony és az öreg Dani már kitervelték az egészet.

Ment a levél, jött a válasz. Jön az ember. Ismertető jele egy szál virág, „rózsa” és egy „ Népszabadság” összehajtva a kézben.

Az öreg Dani volt a fogadóbizottság. Meg is ismerték egymást egyből. Felszálltak az induló vonatra, mely a faluba tartott, és hogy a levesnótát már elharangozták, de a két ember megérkezett. Gyöngyöző homlokkal, egy kicsit nagyobb pocakkal, mint ahogy Julia várta, de megjöttek.

Meg volt terítve a tiszta szobába, ragyogott minden a tisztaságtól.

Spilák Imre nevű úriember arcon csókolta ismeretlen ismerőseit és előkerült egy tábla csokoládé is a táskából.

No szó szót követett, az öreg volt a kérdezőbiztos.

Úgy kérdezte Imrét, hogy vallatásnál nem kérdezik jobban.

A délutánból estére nyúló ebéd s a jó kis borocska megtette hatását az újonnan jött ember mesélt akár Háry János.

Elköszöntek a vendégek, hazasétáltak elégedetten. Az Imre maradt, majd másnap is maradt, meg kellett hányni-vetni a jövendő sorsukat.

Pár nap elteltével hazament a vendég, Julia meg már ment is a nászasszonyáékhoz.

-        Halljátok! Ez az ember alig akart elmenni, de mivel olyan sok dolga van, – mondta- nem bántam menjen.

-        De hallja nászuram ! Meg kéne nézni mennyi bútora van ennek az Imrének, mert azt mondta elkeseredett arccal, hogy az én szobám olyan kicsi, hogy az Ő háromajtós szekrénye ide biztos be se fér !

No meghányták vetették a dolgot, az öregnek meg igen tetszett, hogy utaznia kell, nem csak otthon lesni a napnyugtát.

Igaz nem hétvége volt,de nem is halogatták a dolgot.

Majd Ő utána néz ennek az embernek !

Hetven kilométerre a határszéli kis falujuktól meg is érkezett a leendő férj falujába.

Hol hall az ember igaz, vagy hamis szót leghamarabb? Hát a kocsmába!

Be is ment az öreg a kocsmába, nem is került nagy fáradságába.

-        Jó emberek !- szólt az egész vendégsereghez erős hangján.

-        Ismeri- e valaki Spilák Imrét, tudja-e hol lakik ? Megmutatnák merre induljak !

-        Halvány mosoly bujkált a kocsmáros szája szögletében, majd kérdezett.

-        Tán tartozik, mennyivel?

-        Nem tartozik, meg akarjuk nősíteni az asszonnyal azír keresem.- mondta őszintén a kis öreg.

-        Na pont ideje lenne ! Jöjjön megmutatom merre menjen. Onnan már megtalálja, ha addigra hazaér, mert hogy még nincs otthon.

-        Kifutja az időmből, én megvárom mondta akkurátusan az öreg.

Elindult hát a megadott irányba. El is jutott egy gazos kertig, ott már az utca vége volt és beljebb a kerítés mellett ahol már a fácánoknak is meg volt a búvóhelyük  állt egy szerszámos féle vityilló.

-        Hát ez itt nem lakhat ! – mondta magába az öreg Dani.

-        Szevasz Dani komám! Te mit keresel erre ?  Ott állt Imre a férj jelölt.

-        Hát komám én csak azt jöttem megnézni, hogy mekkora az a három ajtós szekrény !

Beljebb  mentek a vityillóba, ahol szegeken lógott Imre összes stafírungja.

Hát ez megtörtént, igaz volt, bár ne lett volna akkor Julinak még férje is lett volna.

Nem is akart a két asszony többé férjet keresni.

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!