Megszólalok

AZ IDÉN MÁR NEM JÁTSZOM EL

Jó néhány évig eljátszottam az általam poénosnak vélt viccel egy közeli boltban. Többé nem teszem. Néha bejött, de az utolsó balul sült el.

Rájöttem, tudni kell, mikor, kivel és hol lehet poénkodni és nem kell egy vak, vagyis helyesbítek, egy nemlátó embernek mindenáron felhívni magára a figyelmet.

Ugyanis vak nem vagyok, csak nem látok. Óriási különbség!

Minden évben, január 2-án átszaladtam a közeli ABC-be, hogy a hosszú ünnepek alatt kifogyott dolgokat pótoljam, s némileg felbosszantsam magam, hogy a jó  édesanyjukat…, már megint javítottak az árakon. Aggódom, mert egyszer még sérvet kapnak az emeléstől.

Hogy oldjuk a feszültséget és poénosra vesszük a figurát, ráteszek a kosár tetejére egy csomag WC papírt. Most éppen nem kellene, de hát a vicc és az ilyesmi mindig kell otthon.

Hosszú a sor a pénztár előtt, előttem is, mögöttem is. Végre sorra kerülök. A hölgy kissé fáradtnak tűnve, halkan mondta a végösszeget. Én álzavaromban kutattam a zsebeimben…

- Hű, a fene egye meg, otthon felejtettem…

A sorban állók és a pénztáros is azt gondolta, a vén hülye már megint otthon hagyta a buksztárcáját.

- Nem baj, majd át tetszik hozni a pénzt – próbált segíteni a hölgy, mert nem halad a türelmetlen sor.

- Nem a pénzt felejtettem otthon, az itt van… – mutatom.

- Akkor mit? – zsörtölődik.

- Az igazolást…

- Miféle igazolást?

Hátul már többen nevetnek, somolyognak.

- Hát nem hallotta? Az új év elsejétől csak az vehet WC papírt, aki igazolja, hogy evett.

A sor végén kibuggyant a röhögés s a pénztárosok is nevetni szoktak s ezzel a dolog el volt intézve. Ez az év is vidáman kezdődik…

De ez a hölgy nem értette, zavartan nézett maga elé és sírva fakadt. Ki tudja mi jutott hírtelen az eszébe, a jövőre nézve.

Alig tudtam megmagyarázni, de akkor már baj van, ha már magyarázkodni kell. Szégyenkezve bocsánatot kértem és leforrázva kijöttem a boltból. Nem mindegy, hogy az emberen nevetnek vagy ha kinevetik. Pláne, hogyha sírnak a rosszul sikerült viccén.

No ez az év rosszul kezdődött, de aztán úgy is maradt. Bocsánat. Igazán nem rajtam múlott.

Egyebet nem mondhatok.

Megjegyzés: – Magamat kigúnyolom ha kell…

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!