Rezidencia

Osztom a fényt

Történetem  éppen, tíz éve kezdődött. Száraz, égő fájdalom lepte meg szemeim. Beszűkült  látókör—-maradék, tíz fok. Az orvostudomány segíteni nem tud. A doktor közlése fájdalmat csökkentik, a teljes vakságtól nem kell tartani. Ez már elkísér, életem végéig.

Akkor ez a vigasz nekem kevésnek bizonyult, hátra lévő életem eléggé bonyolult.

Évekbe tellett  mire elfogadtam, tanulni mentem, hogy boldogulni tudjak. Szülői szerepet is egyedül végeztem, jó párom, mellőlem elvette az Isten. Vakok vezettek életem új útján, tudjam tovább adni türelmük zálogát. Elsajátítottam  a számítástechnika alapjait, megtanultam  hallás és érzést követve közlekedni. Mindennapos tevékenységet is érzéssel csinálni. Rehabilitációm annyira haladt eltudom, látni egyedül magam. Szünet következet nagyon elfáradtam, családi, gondok a nyakamba szakadtak.

Elhatároztam: fényt fogok osztani, de akkor még nem tudtam, hogy fogom csinálni!

Az idő szalad, én meg gyalog járok, a táv meg csak nő a célt meg nem is látom.

Olyan elérhetetlennek gondoltam mindent. Se erő, se pénz, segítség kevés, panaszos szózatom csak úgy záporoztak.

„Nem tetszik, a helyzeted változtass”mondatot kaptam! Vérző fájdalomként éltem át, de meghatározta további életem!

VÁLTOZTATTAM

Nem adom fel!

Magamba  fordultam—kerestem a sok miértre a választ. Az agyam úgy pörgött, mint  a leterhelt villanyóra. Hónapokig gyakoroltam, hogyan tudom megváltoztatni a gondolkodásom.

Egyedül maradtam teljes egy hétre, a fiaim dolgoztak és messze elkerültek. Végre kiírtam magamból a sok fájdalmat   s ugyanakkor már a távolba is láttam.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy művész hajlam kerül hatalomra. Írásaim  nem irodalmi  művek, de ki tudja, mi válik még belőle? Újabb szünet a természetbe vágyok, szabadságom az égnek hálálom. Bőrömön érzem a napsugár bársonyos  melegét.

Iszom, hogy mámortól bódultan gyönyörre gondolva keresem a szeretet angyalát, ki szárnyával betakarva énekével elaltat. Álmomban látom a mindenséget szivárvány színében, pompázó  rétet. Itt elidőzök, jól érzem magam virágok illata, mint szomjam itala. A szél is simogat  borzolja a hajam, torzonborz tüskéket fújja messze tova. A kéklő ég is tele bárányfelhőkkel, hegytetőre szálló madár sereggel. Patak csobogását is hallom képzeletben susogó fenyők közt fut le a mezőre. Természet lágy ölén andalogva járok, az út porában mezítláb néha bele állok.

Látásom miatt ez nagyon fárasztott, ezért gyertyaöntés volt a másik foglalatosságom.

Előbb csak magamnak formáltam a maradék viaszt. Kíváncsiságom,  újabb és újabb kísérletezésre,  ösztönzött. Nagyon örültem, mikor öntő formákat kaptam és parafint és stearint is vásárolni tudtam.

Ezután a kanóc és színezék is megfelelőbb lett. Készültek a megálmodott színezett formák, akik már ajándékként kötöttek ki másnál.

Így kezdődött el nekem a fény osztása.

Akivel közelebb kerültünk egymáshoz elpanaszolta élete fájdalmát és én vigaszként egy gyertyával ajándékoztam meg. Az is elő fordult, hogy csak gyertyát szeretet volna és azért tárta elém panaszait.

Kísérleteim nem szakadtak meg — hisz mint, minden újul és változik. Kreativitásom is megvalósul benne és a csomagolást még nem is említettem. Fehér kis hungarocell tálcán jól mutatnak a színes gyertyák, konfettit szórtam melléjük,,és a celofánt pedig ruhából és gombból varrt virág szalaggal  kötöm át. Ahogyan haladunk egyre-egyre szebbek, mert bele teszem szívemet, lelkemet.

Akkor kell cselekedni, ha meg van az ihlet, mert a végeredmény csodával lesz telve. Maffin sütő formából készítettem rózsát, napraforgót, lóherét és dáliát, danonos flakonból így lettek csodák.

Örülök, ha másoknak tetszik, jó érzés meglepetést okozni.

Látó embertől jön a nagy kérdés: hogy éget gyertyát a vak?

Ügyesen kezével tapogatva érzékel és meg gyújtja, szintén kezével érzékeli a láng melegét, érzi illatát, és ha elalszik, kellemes szag lengi be a szobát. Amíg és a gyertya nyugalom béke és szeretet árad.

Főleg ünnepek alkalmával foglalkozunk fénnyel, pedig a mindennapok zűrjében is jól jön melegével.

Oly csodálatos az Adventi időszak mindenki sürög – forog  és vasárnaponként meggyújt egy – egy gyertyát. Jelzi a léleknek a szeretet jöttét! Kapjon hát belőle minden érző személy! Kíséri mindezt vers, zene, és ének, mert a dicsőség fénye szóródik a földre. Ez a fény világítson, védelmezzen és vezéreljen utunkon. Ha egyszer megkaptad a szeretet lángját, add tovább, hogy hálózza be a föld minden zugát!

Elvonulok egyedül alkotni, művészi tehetségem felszínre hozni. Lelki szemeim világító módra, sötétség démonát apró porrá zúzza. Szerelem lényével messze elűzi. Testi lelki fejlődésnek tanulás a módja, így jutunk a ranglétrán egyre felsőbb fokra. Mint megannyi bajainkkal együtt kell élni—e földi létet mind végig játszani.

Előző oldal

Főoldal

Tetszett a bejegyzés? Ossza meg másokkal is!