A varázsnudlik

Tofu, a koca és három kismalaca, Maláta, Mörfi és Melasz egy zöldre pingált ólban éldegélt, ami egy tágas tanyaudvar végében állt. Az ól deszkakerítésén nem lehetett átlátni, ezért amíg a malacok nagyon kicsik voltak, a gazdán és anyjukon kívül nem ismertek senki mást. Maláta volt a legokosabb, Mörfi a leghangosabb, Melasz pedig a legmohóbb.

Amikor a melák Melasz elérte turcsi orrával a kapunyitó kallantyút, az anyakoca belátta, hogy hamarosan fel kell fedezniük az udvart, ahol a tanya állatai szabadon jártak-keltek. Egy szép napon elhatározta, hogy megtanítja malacait az összetartásra, az udvariasságra és az óvatosságra, így tudnak majd vigyázni egymásra.

Tofu mama aznap nudlit főzött ebédre. Amikor középre tette a tálat, bejelentette:

– Ebéd után körbesétáljuk a tanyaudvart!

A kismalacok összenéztek, és visítani kezdtek.

– Félünk, mama!

– Kicsikéim, én vigyázok rátok! Ősz van, jön a hideg tél. Kötöttem nektek puha zöld mellénykét, indulás előtt felvehetitek. A nudli belülről, a mellény kívülről melengeti majd a pocakotokat. Eszetekbe se jut majd félni.

Miközben hegyesre sodort nudlikkal töltötte meg tányérjukat, a biztonság kedvéért kért is valamit mindegyik malacától.

Malátához így szólt:

– Vigyázz a testvéreidre, ne kószáljatok el a közelemből! 

Mörfit így intette:

– Vigyázz a testvéreidre, ne hallgassatok senkire, csak rám!

Melasznak pedig azt mondta:

– Te is vigyázz a testvéreidre, ne egyetek bele semmibe az engedélyem nélkül!

Ebéd után útnak indult Tofu, háta mögött a malacaival.

Először Bakanccsal, a kutyával találkoztak. A házőrző érdeklődve szimatolta őket, majd az utolsónak ballagó Melasz nyomába eredt.

Ezután Cinóber, az egér surrant eléjük. Tartott a kutyától, ezért a középen haladó Mörfi mellényzsebébe bújt.

Kisvártatva egy jászolhoz értek, ahol Unikornis, a sértődős kecske szálazta a szénát. Egyik szarva letörött, emiatt hívták így, pedig igazából Kelemen volt a neve. Ő az anyakoca után kocogó Melasz mellé szegődött.

Tofu mama hátranézve igencsak elcsodálkozott, hogy séta közben milyen sokan lettek.

– Hát ti miért jöttök velünk? – kérdezte kísérőiket.

– A zsebetekből áradó finom illat miatt! – lógatta nyelvét Bakancs.

– Valami hívogatott a mellényből! – mozgatta kerek fülét Cinóber.

– Látom, tele a zsebetek valamive-he-hel! – vakarta meg oldalát egyetlen szarvával Unikornis.

– Mi van hát a mellényzsebetekben? – kérdezte Tofu a malacait.

– Útravalónak eltettünk pár szem nudlit. Az én ötletem volt – vallotta be Maláta. 

– Kínáljátok meg vele új barátaitokat! – javasolta büszkén Tofu mama. 

A többi állatnak ízlett a csemege, és hálából hazáig kísérték a malac-családot. 

– Sosem haraplak meg titeket! – vakkantotta Bakancs.

– Ezután nem rágom ki a kukoricás zsák sarkát! ­– ígérte Cinóber.

– Engem pedig bármikor szólíthattok Nudlikornisnak, nem fogok érte megharagudni ­– intett búcsút egyetlen szarvával a kecske.