Mégis van Isten

Egy kis falu életében ahol mindenki ismer gyermek kora óta majdnem mindenkit. Nagydolog, ha új lakók érkeznek. Kérdések zöme fordul meg a fejükben. Honnan jöttek? Miféle emberek? Miért pont ezt a helyet választották új otthonuknak? Juliska néni háza már féléve üresen állt, mióta elment szeretett párja után az égi mezőkre. Gyermekei az ország másik végében éltek. Ezért adták el a háromszobás házat, amihez szép udvar és egy nagykert is tartozott. A költözéskor sokan voltak a kapukban, onnan nézték az új lakókat. Egy negyven körüli házaspár pakolt serényen két nagyobb lánnyal és egy kisebb fiúcskával, és a velük érkező segítőkkel. Másnap körbejárták a szomszédokat és bemutatkoztak. Nagyon rokonszenvesek voltak. Hétvégére mindenkit meghívtak egy kis délutáni csevegésre, hogy jobban megismerjék egymást. Szívesen mentek, mert a jó szomszédság áldás, a rossz, ahogy mondani szokták „török átok”. A beszélgetéskor elmondták, hogy egy kis borsodi faluból jöttek ide Budapest mellé, mert ott nincs munka és úgy gondolják, hogy gyermekeiknek is több lehetőségük lesz itt a továbbtanulásra. Volt egy kis otthonuk, azt eladták és hitelt vettek fel, hogy meg tudják venni ezt a házat. Józsi lakatos volt, Márti kereskedelmet tanult, de az utóbbi években mindent csináltak csak munka legyen és tudjanak enni, adni a gyerekeknek.– Nagyon nagy szegénység van arra felé, rengeteget dolgoztunk szinte éhbérért. A jó isten nem volt kegyes hozzánk! Segítséget soha nem kaptunk. Mindenért keservesen megdolgoztunk. Pedig sokszor kértem az égieket mindhiába. Ne beszélj úgy, mint egy ateista!– szólt Márti. –Szerintem nem véletlenül találtuk meg ezt a házat, meghallgatták az égiek a kérésemet. Jól fogjuk, itt érezni magunkat nézz a gyerekekre milyen boldogok! Hála a jó Istenek munkánk is lesz! Előre leegyeztettek mindent, Juliska néni gyerekei segítettek az ismerősők által állást is találni. Józsinak a húsüzembe Mártinak az idősek otthonába találtak munka lehetőséget. Ránk férne már egy kis nyugalom, mert nagyon belefáradtam az életbe,– mondta szomorúan a –koránál tényleg sokkal idősebnek látszó még alig negyvenéves férfi.– Bízom benne, hogy az Istened és angyalai nem mennek szabadságra. Ne mondj ilyet! – szólt Márti– Vasárnap elmegyünk a templomba, imádkozunk és megköszönjük az új lehetőségeinket az úrnak! –Menjetek csak, én nem megyek! Még nem vagyunk annyira jóban. Nem tudom megérteni, hogy miért ilyen igazságtalan, hogy egyik embernek megad minden földi jót, a másik meg egész életében gürcöl azért, hogy egyáltalán élni tudjon? Volt, aki bólogatott és olyan is, aki nem értette ezt merev elzárkózást

. Nagyon szorgos dolgos emberek voltak. Csodás virágos udvart és kertet varázsoltak a ház köré. Szinte mindent megtermeltek, amire szükségük volt, sok baromfit tartottak. Szerette őket mindenki, részt vettek a falu életében, ahol kellett mindig segítettek. Pár év alatt sikerült egy autót is venniük. mindketten letették a jogosítványt. Kinyílt számukra a világ mikor megvették a gyerekeknek a számítógépet. Új ismereteket szereztek és az autó segítségével sok helyre eljutottak. Márti a gyerekkel templomba járt Józsi nélkül, aki még mindig nem volt igazán jóban az égiekkel. A nagylányuk ballagási ajándékként azt kérte, hogy menjenek le a Balatonhoz pár napra együtt. A szomszédok addig segítenek az állatok ellátásában és a növények locsolásában. Ez bevett szokás volt a faluban. Megbíztak egymásban az emberek, és igy mindenki nyugodtan el tudott menni, ha akart. Boldogan készültek az első balatoni nyaralásra a gyerekek, Kriszti tizennégy Katika tizenkettő és az egyszem fiú Józsika tízéves volt. Széles mosollyal integetek a szomszédoknak mikor elindultak életük első vízparti nyaralására. Két nap múlva a kórházból hívták fel Karcsi barátjukat. Az orvos közölte, hogy balesetet szenvedtek, a család minden tagja súlyosan sérült, a kisfiú életveszélyes állapotban fekszik a székesfehérvári kórházban. Futótűzként terjedt a hír végig a faluban. Mindenki nagyon sajnálta őket. Megbeszélték, hogy a kertet és az állatokat továbbra is gondozzák. Felváltva mennek látogatóba, mivel a rokonok messze laknak és nem is tudnának anyagi okok miatt gyakran jönni. Az első látogatás alkalmával, két kocsival mentek, a barátok és a közvetlen szomszédok, mert mindenki látni akarta őket. Előszőr Józsihoz mentek, aki teljes gipszben feküdt az ágyon az arca szinte felismerhetetlen volt. Lassan formálta szavakat alig hallhatóan suttogott miközben patakokban folyt a könnye.– Kérlek, imádkozzatok a gyerekekért és Mártiért!–szinte könyörgött a szemével. Mártinak az arccsontja a lába és bordái törtek. Ő is azt kérte tőlük, hogy imádkozzanak értük. Krisztike combcsont és válltörést szenvedett. Katikának a medence és alkar csontja tört. A kis Józsikának koponya és gerinc sérülése lett. Kómában volt, az orvosok nem tudtak semmi biztatót mondani a jövőt illetően. Közben az is kiderült, hogy az autópályán egy rosszul kivitelezett előzés miatt történt a baleset, aminek ők voltak a vétlen áldozatai. A felbolydult faluban mindenki akart valahogy segíteni. Gyűjtést szerveztek nekik. A templomban imádkoztak értük, közben imaláncot szerveztek. A kórházban Józsi sok mindent átértékelt. Ezerszer is lejátszotta gondolatban a baleset előtti pillanatokat, hallotta a gyerekek kacagását. Gyötörte a lelkiismeret a történtek miatt. Hiába közölték vele, hogy nem ő hibázott. Állandóan kérte az égiek bocsánatát és segítségét szerettei gyógyulásához. Rájött, hogy az ő segítségük nélkül nem maradtak volna életben. Fohászkodott gyermeke életéért. Megígérte, ha kisfia felépül mindennap imádkozni fog és soha többé nem vonja kétségbe Isten létezését. Lassan teltek a hetek és hónapok a gyógyulás útján. Mártit és a két lányt előbb haza engedték. Józsi lassan gyógyult. A hangja nagyon nehezen volt hallható még mindig csak suttogott. A kis Józsikánál a műtétek után elindult a javulás. Van remény arra, hogy nem bénul le, de valószínűleg bicegni fog- közölte az orvos-az örömhírt. Azon az éjszakán Józsi Istennel beszélgetett, megköszönte neki kisfia életét. Megígérte, ha valami csoda által visszakapja a hangját, kántor lesz belőle és úgy fogja dicsőíteni az urat. Az égiek közben járásával erős hittel és akarattal meggyógyult a család minden tagja. A falu közösségét ez a történet nagyon összekovácsolta. A szeretet a hit az összefogás ereje óriási erővel bírt. Józsinak visszajött a hangja és kántorként ott van minden vasárnapi misén és temetésen.  Olyan átéléssel énekel, hogy az ember lelke szinte sír. Ha valakiben kétségek merülnek fel Isten létezésével kapcsolatban, azokat az embereket a saját példáján keresztül vezeti a hit útjára. 

Ezt az írásomat felajánlom az Illír kolostornak

T. Bernáth Panni/Tóth Lászlóné/.