Érzem, hogy itt az idő. Fel kell kelnem, nem aludhatok tovább. Belülről ébredezem, de a szemem még nem nyitom ki, egy pár percig csak fekszem a takaró alatt és bár jól tudom, hogy nem fog sikerülni, de azért megpróbálok újra álomba szenderedni. De… nem megy! Belülről valami az kiabálja harsányan: Itt az idő! Itt az idő!

Pedig ilyenkor még senki sincsen ébren! - gondolom. Akkor az a hang belülről, miért akarja, hogy én legyek az első? Az első aki kibújik a paplan alól, megdörzsöli a szemét, aztán szépen lassan mindenkihez odamegy és felébreszti őket? De a hang csak nem hagy nyugodni.

Kinyújtózom. A nagy alvástól úgy elgémberedtek a csontjaim, hogy jó ideig tart amíg magukhoz tértek a meleg takaró alatt. Nincs mese. - éreztem. - Itt az idő. Most már igazán ki kell bújnom a jó meleg ágyból! Tudom anélkül is, hogy kinyitnám a szemem, hogy még nincsen teljesen reggel. Sötét van és hideg. Homály ül a tájon és a madarak sem csiripelnek. 

Először csak a jobb lábam kisujját dugom ki a paplan alól. Uh, de hideg! - szisszenek fel és kedvem lenne abban a pillanatban visszarántani a lában. De most már nincs visszaút! Így hát a jobb lábamat követi a bal, aztán a kezek. Szépen lassan, nem kell azt elsietni! A takaró már a sípcsontom magasságában jár és érzem, hogy tulajdonképpen nincs is olyan hideg. Ezen felbátorodva lehúzom a takarót a mellkasomról és hagyom hogy kirázzon a hideg. Rögtön utána forróság fut rajtam végig és megremegek. Felébredtem és annyi energiám van, hogy egyből pattanok is ki az ágyból és rohanok a többieket is ébreszteni! Had érezzék ők is az ébredést, az újjászületést. Hiszen ez a dolgom. Hogy fölébresszem őket. Én vagyok a hírnök. A tavasz hírnöke.

◊

Január vége van. Idén télen az elmúlt évekhez képest egészen havas telünk volt. Kétszer is voltunk szánkózni a családdal, szóval igazán jó telünk volt. Az reggelek mintha kezdenének kicsit kiengedni a zord fagyból. (Igaz a hőhérséklet nem ment -9 fok alá, de aki nincs hozzászokva, annak ez felér a sarki hideggel is.) Azért még sötétben indulok el, és este amikor a zárnál szenvedek a kulcsommal még nincs elég fény, hogy egyből beletaláljak a kulcslyukba. De már érezni a levegőben a tavasz zamatát.  A bohókás, langyos és szeleburdi tavasz leheletét, ahogyan a szél egyre melegebb és langyosan csap az arcomhoz a reggeli hidegben. A természet ébredezik, de a kemény földbe egy növény sem mer életet indítani, annyira kemény és hideg. 

A lakásban csönd van és én éppen a kávém frissítő gőzfelhőjén keresztül nézek ki az ablakon át. A kert fekszik el előttem a csupasz fákkal és a földön látni még a tél utolsó barna lacsakját, és itt-ott az őszi avart. A kávémból már csak pár korty van hátra, állapítom meg és szomorúan iszom ki az utolsó cseppet. Veszem a kabátom, cipőm, sapkám, sálam. A kesztyűn vacillálok még egy kicsit, de aztán hagyom, ahol van és indulok ki az ajtón. 

Ahogy kilépek, megcsap a hideg levegő és a leheletem fehér ködöt hagy maga után.  A kilincs borzasztóan hideg és az ujjaim lefagynak, és már bánom, hogy nem hoztam magammal azt a kesztyűt. A sálamat a fülemig húzva sietek a járdán a kapu felé. Átvágok a kerten és érzem, hogy a föld ugyan már nem fagyos, de azért makacsul dobog a lábam alatt. Ahogy közeledek a kapuhoz a szemem megakad valamin. Valami fehéren, ami eddig nem volt ott és nem is illik a ködös táj alkotta egyhangúságba. 

Nini, egy hóvirág! - ismerem fel az apró fehér virágot. Még csak apró fehér szirmokat látok és pár zöld szárat, amint egyedüliként merednek ki a fekete földből. De tudom, hogy ez mit jelent. Végre itt a tavasz! Elmosolyodom és hálásan néztek le az apró virágra. Biztosan fázhat….Elönt a boldogság és még szélesebben mosollyal indulok tovább, ki a kapun. Felszabadultan lépek ki az utcára. Hálás vagyok! Azért, hogy én voltam az első aki felfedezte a fehér virágot a kertben és mert én már tudom mit jelent. Halás, amiért a természet jelez: Ne félj szívem, itt a tavasz! Hálás, ahogy a nap első sugarai melegítik az arcom. Amiért részese lehetek ennek az állandó körforgásnak és újjászületésnek. Hálás vagyok a kis hóvirágnak, hogy híremre adja a tavasz jöttét. Hálás, a tavaszért!