Rokkantsági ellátásom igénylésének rövid története                               A JNSZMVAKOK Botos–Jogos sorozatának 14. része

A Botos–Jogos sorozatban általában tárgyilagos hangnemben mutatjuk be az egyes jogterületeket, elsősorban a jogszabályok ismertetésére és értelmezésére koncentrálva.

Régen kaptam felkérést arra, hogy írjak a rokkantsági ellátásról. Ennek most eleget is teszek – bár már az elején szeretném leszögezni: ez egy rendkívül összetett terület. A jogszabályok részletes ismertetése egy több tíz oldalas tanulmányt eredményezne, amelynek megírása hónapokig tartana, és végül kevéssé szolgálná a jogkereső közönség érdekeit.

Ezért most más megközelítést választottam. Megosztom a rokkantsági ellátásom igénylésének történetét, kiemelve azokat a tanulságokat, amelyek mások számára is hasznosak lehetnek.

Hogyan kezdődött?

Az egyetem elvégzése után rögtön munkába álltam, és nem igényeltem ellátást. Nem tudatos mérlegelés állt mögötte, egyszerűen dolgozni szerettem volna. Így azonban elmulasztottam azt a lehetőséget, hogy a diploma megszerzését követő 180 napon belül benyújtsam a kérelmemet.

Ha ezt megtettem volna, alacsony összegű, szigorú feltételek mellett járó rokkantsági nyugdíjra lehettem volna jogosult, amely mellett feltehetően dolgozhattam volna.

2011–2012 fordulóján bevezették a keresetkorlátot. A szabályozás logikája érthető: aki a korláton felül is képes dolgozni, az nem tekinthető korlátozott munkaképességűnek. Ez azonban sok érintett számára hátrányt jelentett.

További jelentős probléma volt, hogy a rokkantsági ellátásban részesülők nyugdíjasnak minősültek, így végkielégítés nélkül, indokolás nélkül is megszüntethető volt a jogviszonyuk. Ez komoly bizonytalanságot eredményezett.

Mivel a keresetem meghaladta a keresetkorlátot, és nem szerettem volna kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, nem igényeltem ellátást. Inkább szolgálati időt gyűjtöttem és stabil jövedelmet szereztem.

2023-tól kedvezően változott a szabályozás: eltörölték a keresetkorlátot, és a rokkantsági ellátásban részesülők már nem minősülnek nyugdíjasnak. Így munkajogi szempontból azonos védelem illeti meg őket, mint más munkavállalókat.

E változások hatására, minden körülményt mérlegelve, végül úgy döntöttem, hogy benyújtom a kérelmemet.

A rokkantsági ellátás igénylése rendkívül sok papírmunkával jár, elektronikusan nehezen intézhető. 2023 végén kezdtük összegyűjteni a szükséges dokumentumokat, ebben feleségem, Anita segítsége nélkülözhetetlen volt. Vak emberként a nyomtatványok önálló kitöltése szinte lehetetlen.

Első lépésként lekértem a biztosítási jogviszonyom adatait, mivel az ellátás megállapításához meghatározott mennyiségű szolgálati idő szükséges.

A kérelem benyújtásához egy nap szabadságot vettem ki. Ma már nem szükséges a munkaviszony megszüntetése, ami jelentős könnyítés.

Személyi segítővel és a dokumentumokkal érkeztem meg a kormányhivatalba. Itt külön köszönet illeti az ügyfélszolgálati munkatársat, aki az iratokat azonnal átnézte, jelezte a hiányokat, és segített azok pótlásában.

A határozat szerencsére rövid időn belül megérkezett, hiánypótlásra nem volt szükség.

Ezúton is köszönöm Anitának, a segítőknek, az ügyfélszolgálatos munkatársnak, az orvosszakértőnek és az ügyintézőnek a lelkiismeretes munkát.

Mit adott számomra az ellátás?

Egyrészt anyagi biztonságot. Másrészt lehetővé tette, hogy egyesületünk bértámogatással foglalkoztasson, valamint alanyi jogon jogosulttá váltam közgyógyellátásra.

Mit javaslok az igénylőknek?

A nyomtatványokat és a csatolandó mellékleteket alaposan, körültekintően töltsék ki. Ha bizonytalanok, kérjenek segítséget.

Legyen friss orvosi dokumentáció minden olyan egészségkárosodásról, amely az ellátás megállapítását alátámasztja.

Legyen rendben a biztosítási jogviszony és a szolgálati idő.

Működjenek együtt az ügyfélszolgálattal és az ügyintézővel, mert a gördülékeny ügyintézés mindenkinek érdeke.

Bonyolult ügyekben javasolt a személyes ügyintézés, mert így a hibák azonnal javíthatók. Soha ne adjanak le eredeti iratot, különösen orvosi dokumentációt.

Mivel minden élethelyzet és egészségi állapot más, általános tanácsot nem lehet adni. Ezért osztottam meg a saját történetemet, bízva abban, hogy mások számára is segítséget jelent.

Szolnok, 2026. február 1.

Dr. Simon Gergely, kamarai jogtanácsos