Otthon 

Tavaszba nyúlnak a napok, már-már virágoznak a fák, mikor Zsombor gondolta meglátogatja Pankát. Egész úton azon tűnődött jó ötlet-e megzavarni a lányt az otthoni zűrös környezetben, de szüksége volt, hogy vele legyen és támogassa magányában. Éppen az utolsó kanyarban még azon járt az esze: Biztos kellek én most neki, vagy csak teher leszek számára? Bízott magában, hogy ezzel jót tesz Pankának és végül belökte a rácsos kaput. Még mindig emésztette mi fog történni, de bekopogtatott a rozoga ajtón. 

-Szia, Panka - köszöntötte a fáradt lányt-. Hiányoztál már nagyon! 

-Zsombor! Már vártalak - borult a fiú nyakába és el sem engedte egy darabig-. Lépj beljebb, körbevezetlek. Most ketten leszünk itthon, mert anyáék... hát ők... Igazából mindegy is. A fiú csak támogatóan bólintott és előre pillantott, jelezve indulhatnak. Közben azon tűnődött miért van bent ennyire sötét és porszag. 

-Kövess, felmegyünk az emeletre. Vigyázz a lépcső kicsit omladozik ezért előfordulhat, hogy nyekereg – ebben a pillanatban a lány nem figyelt és egy olyan pontra lépett a lépcsőfokon, ami beszakadt, de a fiú, elég közel, mögötte ment, így elkapta és mosolyogva mondta- Vigyázz magadra, ne izgulj! 

-Több-kevesebb sikerrel feljutottunk a feljárón, várj egy pillanatot, megkeresem a kulcsot. 

-Mi ez a hatalmas kulcscsomó? 

-Mondtam, hogy körbevezetlek és azt éreztem mikor készültem erre, hogy mindent meg kell mutassak neked, hisz ez az egész, ami itt van én vagyok. Ha nem vagy rám felkészülve inkább most szólj, vagy hallgass örökre -kis mosoly húzódott Panka szája szélén. Zsombor nem szólt semmit csak szintén az orra alatt bazsalygott-. Na látod én is így gondoltam. Rágyújtok egy cigarettára, slukkolj te is! 

-Ez a szoba teljesen más lesz, mint amit eddig láttál - ekkor elfordította a kulcsot a zárban és nagyra tárta az ajtót. Zsombor szája tátva maradt attól, amit látott. 

-Panka, annyi szín van itt, annyira jó hangulat és meleg van bent, olyan bohém az egész. A szivárvány összes árnyalata és színe megtalálható a szemem előtt. Vicces fotelek, a virágok pedig táncolnak a vázában, ahogy a szellő fújja őket, vígan úsznak a halak az akváriumban, de miért van rajtuk kalapocska? A plüssökön miért van csokornyakkendő és bajusz? Hihetetlenül mókás itt minden. 

-Igen, én is így gondolom. Nagyon kedves számomra ez a szoba, itt mindig otthonomra lelek, ha valami nincs rendben muszáj vagyok itt kikötni. Viszont, menjünk tovább! 

-Szívesen maradnék még ebben a szobában - ekkor már Panka kereste a csomón a következő szoba kulcsát-, de menjünk.  

Zsombor izgatottan áll ahhoz, hogy mi tárulkozik a szeme elé az új teremben. Ajtó nyílik és bíztató, amit lát a résen keresztül. Besétál, körbenéz.  

-Na mit gondolsz?  

-Őszintén? Rettentően hangulatos, nyugalmas. Mit szólnál, ha itt maradnánk? 

-Maradjunk. -Válaszolt a lány. Titkon szüksége van a támogatásra és a fiúra, csak fogalma sincs miképpen kéne felé közeledni. Már régóta egyedül van és cipeli az élet súlyát magányosan. Azt hiszi megbirkózik mindennel, már csak azt kellene belátni, nem a legokosabb túlélni és nem élni. Most mégis úgy dönt, hagyja magát sodródni az árral és enged a szerelemnek.  

-Panka, láttam, van bent lemezlejátszó, választhatok valami zenét? 

-Persze, válassz csak, kérni is akartalak rá. Én meg meggyújtok valamilyen illatgyertyát. 

A tökéletes hőmérsékletű szoba közepén Zsombor felkéri Pankát egy táncra. Átkarolják egymást és a lágy zene ritmusára ringatózva táncolnak. Most érzik igazán, hogy egymásra találtak és semmi nem választhatja szét őket. Panka teljesen bízni kezd a fiúban, aki szinte hallja a lány gondolatait, ezért szorosan magához húzza és azt súgja a fülébe: Nem tudsz róla, de ebben a szent pillanatban beleegyeztél abba, hogy nem eresztelek többé, együtt vergődünk át mindenen, ami ránk vár. Kiélvezik a pillanatot, de tudják, hogy vár rájuk a többi helyiség. 

-Hálás vagyok azért, hogy velem tartasz ezen az úton! 

-Menjünk tovább, mutasd mit kell még látnom! Add a kulcsot! - A lány odaadja bár félve-. 

Beérve a cellába, visszatért az előszobában érzett komor, sötét hangulat. Legszívesebben egy normális ember már réges-régen kiszaladt volna innen. Zord és hideg van idebent, a falon a képek a portól és a sok pókhálótól szinte fekete pacának látszanak. A bútorok textillel fedve vannak. 

-Zsombor, kérlek hadd gyújtsak rá egy újabb cigarettára! -kérleli Panka a fiút, de ő csak odapillant és jelzi szemével, hogy nincs szüksége erre-. 

-Túl dohányszag lenne egy zárt helyiségben és az egészségünknek erre nincs szüksége. 

-Zsombor félek itt lenni, nem akarom tovább ezt. Szabadíts ki! Kérlek! 

-Örülök, hogy beláttad nincs értelme itt lenned. Fogd meg a kezem és fussunk ki a házatokból. 

Ekkor Panka és Zsombor elhagyta a lány otthonát és soha vissza sem mentek. Így történt, hogy egy magát kevesebbre tartó, de értékes kamaszfiú kiszabadított egy izgalmat kereső, mégis magányban fuldokló lányt a drogok mély bugyraiból.