Az ajándék sorsjegy

Marika ráérősen készült az újév első munkanapjára. Este mindent becsomagolt, Külön dobozba rakta azokat, amiket a buszvégállomásán kéregető asszonynak szánt. Pár hónapja ismerte meg a hatvan év körüli nőt, akin látszott, hogy valaha jobb napokat élt meg. A ruhája tiszta volt és nagyon esetlenül állt a kapubeállóban félve nyújtott tiszta kezével.  Sokszor adott pénzt és szendvicset, sőt hétvége után, ha maradt sütemény abból is vitt neki. Szerencsétlen nő szeme tele volt hálakönnyekkel.  Többször beszélgetett vele a busz indulásáig. Lassan megismerte az életét. Elmesélte, hogy az ország másik végében saját házban éltek egy kis faluban a férjével és egyszem lányukkal. Azt szerették volna, hogy a lányuk velük maradjon és ezért a ház mellé építettek egy külön álló szoba -konyhás fürdőszobás kis lakrészt. Hitelt vettek fel, hogy minél előbb kész legyen hisz akkora már férjhez ment és várták az első unokát. A férje lakatosként, ő irodai munkatársként dolgozott egy helyi cégnél. Álmukban sem gondolták, hogy a sok évtizede müködő többszáz embernek megélhetést adó munkahelyük egyik napról a másikra megszűnik. Egy világ omlott össze bennük. Mindannyian munkanélküliek lettek. A végkielégítésből több hónapig tudták fizetni a hitelt. Mikor nem volt már se pénz se munkahely akkor kérték a lányuk segítségét, aki közölte velük, hogy ők nem adnak semmit, mert a férjének van lehetősége külföldi munkára, már intézik a papírokat és Németországba költöznek, ő más életre vágyik. Nem kíváncsi rájuk soha nem fog vissza jönni és ne is keressék. Oldják, meg elrontott életüket tőle ne várjanak semmit. Pedig tudta, hogy ő miatta vették fel a hitelt. Minden alkalmi munkát elvállaltak, ami adódott, de sajnos a házukat igy sem tudták megmenteni a Bank elvette tőlük az otthonukat, amit nagy keservesen szereztek. Nem volt senkijük, intézetben nőttek fel. Rövid idő leforgása alatt elvesztették a lányukat, az unokájukat, a munkahelyüket és a tetőt a fejük fölül. A férje beteg lett és felhozták Budapestre, műtétre. Akkor eladott mindent, amit pénzé tudott tenni és utána jött, hogy a közelébe legyen. Nem járt előtte sohasem ilyen nagyvárosban teljesen elveszettnek érezte magát. A pályaudvaron találkozott egy házaspárral, akik ott laktak egy elhagyatott vagonban. Ők ajánlottak egy üres vagont ahol egy darabig meghúzhatják magukat. Az emberek nem is sejtik, hogy a sorstársak között is van alá s fölérendeltség. A vagonért fizetni kellett a pályaudvar hajléktalan főnökének, akitől mindenki fél. Munkát nem találtak, mert ahhoz bejelentett lakcím kellett volna. A férje alkalmi munkáiból és a jószívű emberek forintjaiból élnek. Nagyon sajnálta őket és azon gondolkodott, hogy tudna rajtuk segíteni. Karácsony előtti héten dolgozott utoljára akkor készített egy csomagot és vett két sorsjegyet is, azt kívánta magában, hogy legyen szerencséjük. Márti zokogva kérdezte, hogy— megengedi –e, hogy megölelje. Nem tudom, hogyan fogom meghálálni a jóságát. Mindketten sírtak, az arra járok furcsán néztek rájuk. Marika a fülébe súgta, hogy ne veszítse el a reményt, megpróbál segíteni nekik, hogy emberibb életet tudjanak élni.

Nagyon hideg volt a reggel mindenki mélyen a kabátjába bújt. Sietős léptekkel indult a kapualjhoz, de meglepetésére egy idegen asszony állt ott.— Innen is kitúrták szegényt— gondolta. A szemével körbe pásztázta teret, nem látta sehol Mártit. Tett párforintot a kinyújtott tenyérbe és megkérdezte, hogy mi lett Mártival?— Nem tudom, de pár forintért utána kérdezhetek—megtenné? Teltek a napok és hetek. Március elején felcsillant a remény, hogy megtud valamit, a kapualjból hangos kiabálásra lett figyelmes —asszonyom jöjjön, híreim vannak!—Jól vannak ugye?—Kérdezte rémülten. Nyugodjon meg! Nagyon is jól vannak!—De ugye tudja, hogy sok utánjárásba került ez nekem?— Nem leszek, hálátlan csak mondja már!— Szóval azt mesélik a pályaudvarosok, hogy Január elején elköltöztek. A pasi dolgozott egy vállalkozónál, aki nagyon meg volt vele elégedve és beajánlotta egy vidéki barátjának, akinek saját lakatos üzeme van. Lakást biztosított nekik és mindkettőjüknek munkát. Nem tudom mennyit fohászkodtak, de meg fogták az isten lábát, mert ilyen szerencséje ritkán van a közülünk valónak.  Nem tudom, hogy mi az igazság, de azt csiripelik a verebek, hogy nyertek valami sorsjegyen. —Ó istenem! Nagyon örülök, hogy jól vannak! Köszönöm!—Nem tudja véletlenül, hogy hová költöztek!—Egy ezresért megmondom!—Itt van, kétezer csak mondja! —Máriahalomra.—Marika boldog megnyugvást érzett. Hétvégén elmegyünk, megkeressük őket, csak pár kilométerre vannak tőlünk.  Hálás volt az égieknek, hogy meghallgatták kérését.

 A márciusi napfény és az öröm gyorsan pörgették az óra mutatót. Délután három óra körül kopogtak irodája ajtaján. Nem hitte el, amit lát. Ott állt Márti teljes életnagyságban divatosan felöltözve szép frizurával mellette egy magas csinos mosolygó férfi. Mögöttük egy aktatáskás alacsony pocakos úriember.— Áldja meg az ég, a jótevőnket!— mondta Márti férje és zokogva ölelték Marikát. Megállíthatatlanul folytak a könnyek.—Ő Karcsi a párom, és az úriember pedig Dr Halmos Tibor ügyvéd úr.—Úgy féltettelek benneteket. Azt hittem valami baj történt? Üljetek le, hogy kerültetek ide? Bocsánat tegezhetlek benneteket?—Megtisztelsz bennünket.

—Az egyik beszélgetésünk után követtelek, hogy megnézzem, merre dolgozol, mit csinálsz. Pár kérdés után már tudtam a nevedet, a munkádat és nagyon szégyelltem magam hisz rájöttem, hogy a nem túl nagy fizetésből, szinte mindennap adtál valamit nekem, nekünk. Megfogadtam, hogyha az élet úgy hozza, meg fogom hálálni valahogy. —Jó szívvel segítettem!—Tudjuk! 

—Mondjátok! Mi történt?—Szóval karácsony előtt kezdődött a csomagoddal, amit hálásan köszönünk! Étel lesz az asztalon lesz ez megnyugtató volt. A két sorsjegyet eltettük szentestére, az volt az ajándék. Másnap Karcsit félre hívta a főnök, aki ismerte a történetünket és azt mondta, hogy nagyon jó szakember, szeretne segíteni neki. Ha  akarja, a jobb élet reményében Máriahalomra költözhetnénk, ahol a barátjának van egy jól menő lakatos üzeme, beszél vele és nekem is tudna munkát szerezni.A lakhatást is meglehet oldani. Gondolkodjunk az ajánlatán. A napibér mellé adott még ötezer forintot, hogy legyen szép ünnepünk.  Szereztünk fenyőágat és párszem cukrot is vettünk, hogy az első vagonban megélt karácsonyt valahogy el tudjuk viselni. Egész délután sétáltunk a Dunaparton és tervezgettük az új életünket miközben sírt a szívünk a régiért. Nem köt minket a városhoz semmi. Elfogadjuk a jó isten által küldött lehetőséget és sárba tiport emberi mivoltunk visszaszerezzük. Este megvacsoráztunk és az elemlámpa fényénél elővettük az ajándék sorsjegyeket. Lekapartuk és nem igazán tudtuk elsőre kivenni a sok nulla miatt, hogy nyertünk vagy nem. Sokszori átnézés és a nullák számolása után jöttünk rá, hogy nyertünk! Tíz millió forintot!! Olyan izgatottak voltunk, mint még soha. Előszőr nem is akartuk elhinni, hogy igaz lehet. Nem tudtunk aludni, arról beszéltünk, hogyha ez mégis igaz és az égiek segítettek, akkor neked örök hálával tartozunk a megmentett életünkért.

Senkinek sem szóltunk, sokkal kevesebbért is öltek meg már embereket. A hajléktalan lét megkeményíti, az ember szívét az irigység a vágy az életösztön bármire képessé teszi. Az örömünket teljesen nem tudtuk leplezni, de ezt az új lehetőségnek tudták be a sorstársak. Az újév első napjaiban kis motyóinkat összeszedtük és elindultunk a főnökkel az új életünk felé.

Máriahalom nagyon kedves kis falu segítőkész emberekkel. A lakatos üzem vezetője várt minket.Körbe vezetett és megmutatta a nekünk szánt házat, ami a szüleié volt. Egyelőre albérletbe lakhatunk, ha szeretnénk később meg is vehetjük. Boldogan néztünk egymásra ez pont jó lesz!

Bizonytalanok voltunk abban, hogy mit és hogyan csináljunk, ezért megosztottuk titkunkat a főnökkel és segítséget kértünk. Segített a pénzfelvételénél a banki utalásoknál. Csak a pénz felével gazdálkodhatunk mondtuk neki, mert a másik fele nem a miénk. Múlt hónapban megvettük és berendeztük a kis házat. A javításokat majd megcsináljuk, ha jön a jó idő. Saját házban saját ágyon melegben tudunk aludni, fürödni. Nyolc hónap hajléktalanság után ez földöntúli boldogság. Maradt tartalékpénzünk, és dolgozunk mindketten. Hálásan köszönjük neked!

Az ügyvéd úr azért jött, mert úgy döntöttünk, hogy a fele pénz téged illet. Mi mindent megkaptunk, ami kell. Neked is vannak gyerekeid, unokáid lesz mire költened. A papírok készen vannak, csak a te adataidat kell beírni és aláírni. kérünk, fogadd el hálánk jeléül. Te tartottad bennem a reményt. Elhitted velem, hogy vannak jó érzésű segítőkész emberek, akiket a sors valahogy mellénk sodor.

Marika könnyes szemeit törölgetve, mondta,—nagyon boldog vagyok, hogy sikerült elindulni egy új élet felé. Jó szívvel adtam és tettem mindent. Nektek szükségetek van még arra a pénzre! 

—Hidd, el megvan minden, ami kell!—Légy szíves fogadd el a családod miatt. Az unokáid tovább tanulásába igy jobban be tudsz segíteni. Vagy menjetek el nyaralni külföldre hisz még sose voltál, emlékszem, amikor erről beszélgettünk.— Tudom, hogy a nagy álmod egy alapítvány létre hozása. Mi is gondolkodtunk rajta, de nem értünk hozzá. Ebből azt is meg tudod valósítani. Mi mindenben segítünk, amiben tudunk. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok a társadalom szélére sodródott bajba jutott embernek tudunk segítséget nyújtani és egy élhetőbb emberibb élet felé terelni.   

Asszonyom kérem!—kérte az ügyvéd— írjuk már meg azt a papírt. És menjenek el együtt jó messzire hazánktól.—Rendben van, elfogadom és nagyon köszönöm! ! Hálás vagyok az égieknek, mindenért! ––kedves asszonyom– szólt az ügyvéd! –Mesébe illő történet az önöké, és részese szeretnék lenni ennek a mesének. Tisztelettel felajánlom jogi segítségemet az alapítvány körüli teendőkre és tanácsadásra.–Ez hihetetlen! Nagyon köszönjük!– Még nincs vége–szólalt meg Márti. Karcsi mindkét főnöke a volt és jelenlegi is vállalta, hogy támogatónk lesz.– Több év telt el az óta. Az alapítvány országosan ismert és elismert. Nagyon sok embernek tették és teszik élhetőbbé az életét. A hála, a szeretet, az önzetlenség, a segítőszándék széttéphetetlen fonala köti össze a két család barátságát.