A nagybeteg

Aranka kényelmesen ült a tévé előtt, de szívének hallható dobogása erős izgalomról árulkodott. A jelenet teljesen lekötötte figyelmét. Körülötte tökéletes volt a sötétség, a csend. A képernyő majdnem fekete, csupán a gyilkos késének hegyén csillan meg valami fény.

A csillogás közeledett a mélyen alvó áldozathoz. Aztán a kéz a magasba lendül és lesújtani készül. Abban a pillanatban éles hangon megcsörren a telefon. Aranka megretten. Rosszabbkor ez nem is jöhetett volna. Felveszi a kagylót. A hívó azonnal beszélni kezd. Idős, vontatott férfihang hallható, alig lehet érteni, amit mond:

• Arankaaa, te vagy aaaz?

• Igen. Tessék! Csak nincs valami baj?

• Nagyooon rosszuuul vagyok. El tudnál most azonnal jönni?

• El, de mi baj van?

• Gyere gyorsan, nagyooon rosszuuul vagyok!

• Jól van, megyek.

Aranka leteszi a telefont. Bosszantja, hogy nem láthatta a legizgalmasabb részletet. Most menjen ilyen későn az apósához? De mit tehet! Öregember, bármi történhetett vele, még ha szinte soha nem is volt eddig beteg. Felöltözött, fogta a kerékpárt, és elindult. Ment a teljesen néptelen utcán. Nem volt félős természetű, de a film hatására kicsit elszállt a bátorsága. Többször hátrapillantott, amíg a házhoz ért.

Apósa, láthatólag súlyos állapotban, falfehéren feküdt az ágyban, megszólalni is alig tudott, inkább csak nyöszörgött, jajgatott. Az agyvérzésből lábadozó felesége ott ült az ágya szélén és próbálta tartani a lelket az urában.

Aranka biztos volt benne, hogy a végét járja. Ijedten kérdezte:

• Mi történt? Nagyon rosszul tetszik lenni?

Az öregek hallgatnak, de valami kínos mosoly ül az arcukon. Aranka megismétli a kérdést:

• Mi baj van? Tessék már mondani!

Most sincs válasz, csak az öregember nyögdécsel, jajgat. Aranka türelmetlenül teszi fel újra a kérdést:

• Tessék hát mondani, hogy mi fáj, mi a baj?

A házaspár továbbra is konokul hallgat, de a feleség kérdőn néz az urára. Kis szünet után engedélyt kap, hogy beszéljen:

• Na, mondd már el, hogy mi történt!

• Megy a hasa és hányt is kétszer – mondja az anyós.

• Szóval gyomorrontás! Hát ez tényleg nagy baj! Mit tetszett ebédelni?

• Sült szalonnát evett rántottával. Egy órával ezelőtt lett rosszul.

Minden világos. Apósa rendszeresen megsüt egy jókora darab szalonnát, majd ráüt néhány tojást. A tojás úszik a zsír tetején, amig sül. Aztán megeszi az egészet, majd tisztára törli kenyérrel a serpenyőt, s leöblíti a falatokat a saját borával. Úgy látszik, ezt most mégis megelégelte a szervezete.

• Nos, mit tegyek? Hívjak orvost?

Némi töprengés után megszületik a válasz:

• Hívjál!

Az asszisztensnő közli az ügyeletes orvos nevét. Aranka megkérdezi apósát:

• Jó lesz, ha őt hívom?

Apósa rábólint:

• Jó!

Várják a látogatót, nem sokat beszélnek. Arankának hirtelen eszébe jut valami:

• A doktornak ám fizetni kell! Ez mindenkitől elvárja a hálapénzt!

Anyósa megerősíti, hogy ez bizony nem jön ingyen. Az após, fukar ember, úgy ahogy van, kipattan az ágyból, s megy mezítláb a hideg kőpadlón a kamrába. Percek telnek el, mire visszatér. A megítélése szerint elegendő összeget odavágja az asztalra:

• Itt van, tessék! Azt csináltok vele, amit akartok!

Aztán lefekszik, és jajgat tovább. Aranka, hogy mégse heverjen a pénz csak úgy az asztalon, elteszi a zsebébe.

Megérkezik az orvos. Régi ismerősként köszönti az idős házaspárt. Kikérdezi és megvizsgálja a beteget. Felajánlja, hogy beküldi a kórházba. Nem ártana, ha alaposan kivizsgálnák! Megírja a beutalót, majd kéri Arankát, hogy hívja meg másnap reggel a mentőt.

Miután zsebébe csúsztatták az ötezrest, jobbulást kívánva elköszön.

Estefelé, a kivizsgálást követően már haza is hozták a „beteget”. Mindent rendben találtak nála: vérnyomása, koleszterin szintje normális, belszervei teljesen épek, szíve kitűnő, gyomrának a gyomorrontástól eltekintve semmi baja. Nem volt indokolt, hogy megfigyelés céljából éjszaka is ott tartsák. Az orvosok faggatták:

• Hogy él a bácsi, hogy nyolcvanöt évesen ilyen kitűnő egészségnek örvend? Hogyan táplálkozik? Mit eszik, mit iszik?

A bácsi kihúzta magát és büszkén, öntudatosan válaszolt:

• Megeszek, megiszok én mindent, amit nem lenne szabad, vagy ami tilos! Ennyire egyszerű.

Aranka este izgalommal várja a film folytatását. Kiderült, hogy az alvó tényleg gyilkosság áldozata lett, de a tettest még nem fogták el. A film most nem volt olyan érdekes, ezért nem is telefonált senki. Apósa hamar kiheverte a gyomorrontást és már ismét jó étvággyal fogyasztja a szalonnazsír tetején úszkáló tojásrántottát. De hálából bármikor szívesen készítene a menye számára is egy jókora adagot a saját receptje szerint. Borral is kínálná, de Aranka abból sem kér, mert az ugyan nem zsíros, de annál savanyúbb.