Anyu

Esdeklő szemei szomorúan nézték a leveses tányért. 57 éves arcán, mélyen ültek fájdalmának barázdái. Remegő kezeivel, óvatosan szájához emelte a leveses kanalat.

- Anyu, hagyd, majd én segítek!- Gyorsan az asztalhoz rohantam és elvettem kezéből a kanalat. Szépen, lassan megetettem. Ízlett neki a meleg húsleves. A végén megtöröltem száját és puszit adtam a homlokára.

- Menjünk ki egy kicsit sétálni? A friss levegő jól fog esni neked. - Kérdeztem mosolyogva.

- Rendben van. - Egyezett bele nyugodtan.

Elővettem kerekesszékét és szép lassan belesegítettem. A fontosabb gyógyszereit, asztmapipáját magamhoz vettem és elindultunk. Kint sütött a nap, daloltak a fákon a madarak és a nyári virágok bódító illata ölelte át a nyugodt falut.

- Nézd anyu, ott az óvoda! Emlékszel az oviban mennyire nem szerettem délutánonként aludni? Sírtam, hogy gyere értem és vigyél haza.

- Igen, emlékszem. - Válaszolta mosolyogva anyu.

Aztán hirtelen felkiáltott.

- Nézd Timike, ott az általános iskola! Amikor első osztályba vittelek, emlékszel mennyire féltél?  Nekem pedig a szívem szakadt meg, amiért ott kellett hagynom téged. Aztán elvégezted a gimit, utána pedig több diplomát is szereztél. Mindig nagyon büszke voltam rád. Istennek pedig végtelenül hálás azért, hogy egy ilyen kis hercegnővel ajándékozott meg engem.

- Anyu, szeretnék neked egyszer mindent meghálálni azért, amit értem tettél. - Néztem rá hálás szemekkel.

Aztán hirtelen erősen köhögni kezdett. Gyorsan elővettem asztmapipáját és szívott belőle.

- Jobban vagy anyu? - Kérdeztem aggódva.

- Igen, most már jobb. - Felelte nyugtatóan. Indulhatunk tovább.

Megfogtam a kerekesszékét és toltam tovább a járdán. Ő gyönyörködött a nyári virágokban, mindig nagyon szerette őket. A közelben lévő fagyisnál megálltunk és vettem neki egy csokoládé, magamnak pedig egy puncsfagyit.

- Anyu megkóstoljuk egymás fagyiját? - Kérdeztem huncutul.

- Persze, úgy, ahogyan gyerekkorodban is mindig tettük. - Vágta rá mosolyogva.

Jóízűen megkóstoltuk egymás fagyiját, majd mindenki elfogyasztotta a magáét.

- Timike! Szeretném megnézni mama és papó sírját, vigyél el oda kérlek!

- Rendben van anyu. - Néztem rá meglepődött arccal.

Amikor megérkeztünk, aggódó tekintettel nézte a szülei síremlékét. A virágok frissek voltak, a sír karban volt tartva. Minden rendben volt.

Az egyik pillanatban, anyu összeroskadva a kerekesszékében, hirtelen sírni kezdett. Olyan kicsi volt, szinte alig látszott.

 

- Anyu, mi a baj, miért sírsz ilyen keservesen? Tegnap is így sírtál, mielőtt meghaltál.